A gyerekek bántalmazásáról legtöbbször a család vagy az iskola vonatkozásában beszélünk, pedig a gyerekek könnyen kerülnek bántó vagy erőszakos helyzetekbe máshol is – például a sportpályán, a plázában, a lépcsőházban, a buszon, a nyilvános mosdóban, az orvosi vizsgálóban vagy a parkban.
Mitől függ, hogy mit tesznek ilyenkor a gyerekek? Mikor hagyják az esetet annyiban, és mikor állnak bele? Mesélnek róla másnak? Kikre számíthatnak a gyerekek?
Vajon milyen irányba viszi a felnőtt életünket, ha a bennünk élő traumatizált gyereket nem gyógyítjuk meg? Ha a sebeket nem gyógyítjuk be, kapaszkodhatunk-e abba az illúzióba, hogy ugyanolyan esélyünk van a boldogságra, mint a kevésbé sebzett embernek? Vajon gondolhatjuk-e, hogy fájó, vérző lelki sebekkel, beteg gyökerekkel lelkileg teljesen egészséges gyerekeket tudunk nevelni? A WMN.hu cikke.
2018-2019-ben közel 5300 gyereket kérdeztünk meg arról, hogyan érzik magukat, mennyire elégedettek a helyzetükkel, és mit tapasztalnak például az oktatással vagy a biztonságukkal kapcsolatban. A „Te hogy látod?” kutatás eredményei alapján pedig megszületett az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának szánt Gyermekjogi jelentés, amely tartalmazza a válaszok alapján levont következtetéseket. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány oldalán további információkat találsz, ha szeretnéd jobban megismerni a jelentést és a munkánkat.
Minden gyereknek joga van a biztonságos gyerekkorhoz, és a szexuális edukációnál hatásosabb eszközt nem ismerünk a gyerekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére. Ezért nagyon fontos gyermekjogi szempontból is, hogy a gyerekek részesüljenek megfelelő szexuális edukációban.
A csecsemők/gyerekek táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülő erre hogyan reagál, egyáltalán reagál-e, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. A korai negatív étkezési tapasztalatok későbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek.
Minden gyereknek vannak alapvető jogai, amelyeket a Gyerekjogi Egyezmény is rögzít, a felnőtt pedig segíthetik mindezek érvényesülését. Már csak azért is, mert nem elvont dolgokról, hanem a hétköznapjainkról szólnak.
Nagy a verseny már a „jó” óvodába bejutásért is. A szülők nem kis hányada már a gyereke születése előtt megtervezi, hogy mikor mit fog megtanulni, hogyan fog fejlődni. Legyen zenei oktatás. Angolul tanuljon. Az úszás a legfontosabb. De balettozni is kell, vagy karatézni. Mire iskolába kerül, tudjon… A végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi mindennel szeretné a szülő megajándékozni, felruházni a gyerekét annak érdekében, hogy biztosítsa a jövőjét. De vajon magát is adja? Képes tudatosan jelen lenni a fia, lánya életében?
A gyerekek személyiségfejlődésében nagy szerepe van a képzeletnek. A 17 éves szerzőnk azt írta meg, hogy milyen szomorú, amikor a felnőttek elfelejtik, hogy a világ tele van varázslattal.
Biológiai nem, nemi identitás, nemi önkifejezés és vonzalom: fontos, hogy ezeket a szavakat a gyerekek mellett a felnőttek is pontosan értsék. Miért? Mert ezen keresztül vezet az út olyan érdekes és fontos kérdésekhez, hogy mit is jelent fiúnak és lánynak lenni, mi az a homoszexualitás és más LMBTQ+ (leszbikus, meleg, biszexuális, transz, queer stb.) identitások. A világ ugyanis sokkal színesebb, mint ahogy azt sokszor gondoljuk.