Az egyik legtermészetesebb dolog, ha szülőként büszkék vagyunk a gyerekünkre, és az is legalább ennyire természetes, ha úgy érezzük, hogy ezeket a szülői örömöket szeretnénk megosztani olykor-olykor. A közösségi média és a posztolás a mindennapjaink szerves része, de vajon hol van az a határ, ameddig belefér egy szülőnek, hogy képeket tegyen közzé a saját gyerekéről?
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és a Magyar Telekom közös online felmérést készített a 18 éven aluliak körében, hogy megtudja, mit gondolnak a gyerekek például a digitális oktatásról, vagy hogy mi a fontos nekik az interneten. A kutatás eredményéről itt olvashatsz részletesen. A válaszok alapján állítottuk össze ezt a cikket: a gyerekek szerint ezekre kell figyelni az interneten.
Ha nem vagyunk közszereplők, akkor jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Hozzájárulhatunk, eltűrhetjük, de tiltakozhatunk is egy-egy megjelenés ellen. Mindezt azért, mert a képmásunk, a hangunk a személyiségünk lenyomata, ezért különleges védelem illeti meg.
Ezt különösen érdemes végiggondolni, hiszen a megosztásoknak az is egy lehetséges következménye, hogy a gyerek majd idősebb korában dühös lesz azok miatt a képek miatt, ahol szerintünk cuki volt, szerinte viszont ciki. A kockázatok köre ennél azért sokkal szélesebb.
Minden szülő ismeri a kisgyerek ragaszkodásának első tárgyát, a pelust. Ez persze lehet más is, mint a kedvenc tej-baba-mama szagú pamutpelenka, amit még kimosni is titokban szabad csak, nehogy a gyerek hatalmas hisztit csapjon, ha nem találja. Lehet maci, egér, takaró, kispárna ‒ bármi, amivel a baba vagy a már nagyobb gyerek elaltatja, vigasztalja magát, amibe kapaszkodhat, mert úgy nem érzi magát egyedül.