Mindennapjainkat és társadalmunkat rengeteg tabu határolja, gondoljunk csak a halálra, a szexualitásra, a homoszexualitásra, a betegségekre, az alkoholizmusra, a válásra vagy a családon belüli bántalmazásra: a sor végtelen. A tabukat, melyek masszívan körbeveszik életünket, azzal tartjuk fenn, hogy nem vagy nem szívesen beszélünk bizonyos dolgokról – éppen azért, mert kellemetlen a téma, vagy szégyelljük magunkat miatta, esetleg szemérmessé válunk már a gondolatától is, hogy kimondjuk, vagy mert azt gondoljuk, nem tartozik másra. De leggyakrabban azért, mert nekünk, velünk sem beszélt róla senki.
A gyerekek is érzik a jelen helyzet feszültségét, és ha nem tudjuk megbeszélni, mi történik, az csak növeli a szorongásukat. De hogyan válaszolhatunk a kérdéseikre anélkül, hogy megijesztenénk őket?
A gyerekek személyiségfejlődésében nagy szerepe van a képzeletnek. A 17 éves szerzőnk azt írta meg, hogy milyen szomorú, amikor a felnőttek elfelejtik, hogy a világ tele van varázslattal.