Szinte minden lány emlékszik arra, hogyan érezte magát az iskolában, amikor éppen menstruált. Vagy azért, mert váratlanul jött meg, és vészhelyzet alakult ki, vagy éppen testnevelésórára kellett menni, amikor görcsölt a hasa, vagy egyszerűen csak kényelmetlenül érezte magát a betét vagy a tampon miatt. Esetleg egyáltalán nem tudott az órákon figyelni, mert a saját testével és az érzéseivel volt elfoglalva.
A nagyobb kamasz gyerek már nem a szüleitől kérdez, vagy legalábbis sokkal ritkábban kérdez a szüleitől, mint korábban. Ekkorra a magánéletének súlypontja már átbillen a kortársak közé. Ha mégis megtiszteli a szülőt a kérdéseivel, annak örülni kell, de ebben a korban is érvényes, hogy a gyerek kérdésére kell válaszolni és „nem ér” az alkalmat kihasználni arra, hogy gyorsan még mindenféléket a lelkére kössünk.
Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke élete nyugodt, kiegyensúlyozott lenne. Azt kívánja hogy harmonikus, boldog kapcsolatban éljen felnőttként, és a szexuális élete is olyan legyen, amilyet ő kíván magának.
Az az elv, hogy a gyerek teste a sajátja, ő és mindenki más is szeretheti a testét, és mindenkinek tiszteletben kell tartania azt, hogy a testéről csak ő maga rendelkezhet, konzervatív nevelési elvek mellett ugyanúgy megvalósítható, mint megengedőbb, liberális elvek mellett.
A legtöbb gyerek már egészen kiskorától játszik a nemi szervével, és ezzel időnként kínos perceket szerez a szüleinek. Fontos, hogy a szülő ne a helyzet kellemetlenségére reagáljon (mit szól a nagymama, a játszóház közönsége, a többi szülő), hanem arra figyeljen, hogy a gyerek számára a nemi szerve pont olyan testrész, mint a többi, és jó, ha ez így is marad.