Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke élete nyugodt, kiegyensúlyozott lenne. Azt kívánja hogy harmonikus, boldog kapcsolatban éljen felnőttként, és a szexuális élete is olyan legyen, amilyet ő kíván magának.
Mi köze a szülőnek a gyereke szexuális életéhez?
Jó esetben ahhoz, ami ténylegesen történik a már felnövő vagy felnőtt gyereke ágyában, nincs köze a szülőnek. Azt viszont, hogy a gyereke hogyan éli meg a szexualitását, mennyire tud önfeledt, felszabadult, örömet adó és azt elfogadni képes partner lenni a szexben is, nagy mértékben befolyásolja a szülő viselkedése a gyerek felnövekedése során. Olyannyira, hogy sokszor csak segítséggel szabadulhatnak meg a már nem is annyira gyerekek a szüleik és más kívülálló felnőttek viselkedésének, szavainak hatásától, és alakíthatják ki a saját viszonyukat a szexualitáshoz.
A szülők verbális és nonverbális kommunikációja
egymással nem mindig problémamentes, ahogy a szexuális életük sem feltétlen harmonikus, kiegyensúlyozott, örömet adó. Nincs szükség arra, hogy a gyerekük kedvéért azt tettessék, hogy minden rendben van. Az viszont nagyon is fontos, hogy a gyerek lássa: ha probléma van, akkor a szülők tudnak ezzel a helyzettel bánni, és törekszenek a megoldására. Nem kell egy gyereket beavatni a szülők szexuális életébe, de ha merev távolságtartást, elutasítást lát, kritizálást, esetleg alattomos megjegyzéseket hall a szüleitől egymás szexuális potenciáljáról, kinézetéről, viselkedéséről, akkor az marad meg benne, hogy az intimitás, a szexualitás rossz dolgokat hoz elő, amitől félni kell.
Ha ezeket a fájdalmakat kimondják a családban,
ha azt tapasztalja egy gyerek, hogy vannak ugyan bajok, de ezeken a szülők egymás megbántása nélkül igyekeznek úrrá lenni, akkor kevésbé káros a frusztrációjuk, fájdalmuk, haragjuk. Van, aki úgy véli, hogy a gyereke még kicsi, és ha mindkét szülőtől minden törődést megkap, nem veszi észre, nem számít neki, hogy mi van a szülők között. A rossz hír az, hogy ez nem így van. A feszültséget mindenképp érzékelik a gyerekek, és ha elmarad a magyarázat, akkor a saját fantáziájukat használják. Amit viszont ott találnak, az többnyire sokkal félelmetesebb, mint a valóság.
Intimitás a szülők között
A gyerek fejlődése szempontjából fontos, hogy lássa: van intimitás a szülei között. Azt viszont nem kell látnia, hogy szexuális életet is élnek. A szülők és bárki szexuális élete szigorúan magánügy, aminek a látványa, személyes megtapasztalása károsan befolyásolhatja a gyerekek szexuális fejlődését. Manapság, amikor minden reklámból ‒ még a gyerekeknek készült filmekből is ‒ ömlik a szexuális tartalom, vannak szülők, akik úgy gondolják, hogy sok újat úgysem lát a gyerek, ha a saját szexuális életüknek is tanúja lesz. Alapvetően minden nem a gyerek korának és érettségének való nyilvánvalóan szexuális tartalmú látvány, hang és érzés károkat okozhat a gyerekek fejlődésében, a szülői szex érzékelése pedig különösen összezavarhatja a gyerekek szexszel kapcsolatos érzéseit és azt, hogy milyen tudat alatti viszonyt alakít ki a szexhez.
Hogyan kerülhetjük el a káros tartalmakat?
A szülők dolga az is, hogy a gyerek korának, érettségének nem megfelelő tartalmak káros hatásaitól megvédjék a gyereküket. Nehéz lenne elkerülni, hogy a gyerek ilyen tartalmakkal találkozzon, hiszen ahhoz az kellene, hogy soha ne kapcsolja be a tv-t, ne menjen moziba, ne használja az internetet. Ha a gyerek olyasmit lát, tapasztal, ami zavarja vagy zavarba hozza őt, mindig segíthet, ha van kinek elmondania ezt az érzést, és van kivel megbeszélni, hogy mi mit jelent, van-e rá személyesen hatása, és ha igen, hogyan. Ha például azt kérdezi a gyerek a tv előtt: „anyu, a bácsi meg a néni miért nyögnek? mit csinálnak, ami fáj nekik?”, akkor érdemes elmondani, hogy amit lát, az szeretkezés, és hogy nem fájdalomról van szó, hanem éppen jól érzik magukat.
Magyarázat nélkül
ezek a helyzetek a gyerekben félelmet keltenek, ami akkor is megmarad, amikor már ő maga vágyna a testi kapcsolatra. Ha a szülő soha nem neveti el magát, amikor a reklámok szexuálisan túl csábító alakjait látja, akik, mondjuk, egy keksszel vagy egy pohár itallal szexuális babérokat aratnak, ha nem érzékelteti, hogy ez igazából nem így történik, akkor a gyerek könnyen azt hiheti, hogy így kell fiúkat lányokat magához csábítani, és egészen fiatal korban hozzászokhat olyan szexuálisan provokatív viselkedéshez, ami komoly bajba sodorhatja.
Túl korai felnőtté válás
Ha megnézzük a mai 6‒12 éves kislányoknak készült ruhákat, a viselkedésformákat, amelyeket a filmekben vagy online tartalmakban láthatnak, akkor úgy néz ki, mintha mindenki azt várná tőlük, hogy ennyi idősen már érett, szexuálisan csábító nők legyenek. Ebből komoly kudarcok, rosszabb esetben kellemetlen tapasztalatok is következhetnek. A szülő dolga az, hogy segítsen a gyerekének kivédeni a túl hamar nővé válás csábítását, vagy fiúknál azt az elvárást, hogy „légy férfi”. Fontos, hogy a szülő a saját viselkedésével is jelezze a gyereknek, hogy pont úgy jó, ahogy van. Hagyjon időt a gyereknek arra, hogy a gyerekkorát azzal töltse, hogy gyerek, és a saját tempójában nőhessen fel. Ha a szülő nem vár tőle olyasmit, amihez még nem elég érett, akkor mások ilyen elvárásainak is könnyebben ellen tud állni.
Soha nem a gyerek a hibás,
ha valakiben szexuális ingereket kelt, de abban segíteni kell neki, hogy milyen viselkedési formák valók csak felnőtteknek. Ebben a média az ellenkező irányba tereli a gyerekeket is, ezért fontos, hogy a szülő érezze és jelezze a gyereknek, hogy mi a megfelelő, és mi nem.
A gyerek jelzései
Az is a szülő dolga, hogy ha a gyerek olyasmit jelez, ami más viselkedésében a számára kellemetlen, akkor higgyen neki és támogassa. Ha a gyerek azt mondja, hogy melltartót szeretne viselni a tornaórán, mert nem szereti, ahogy a fiúk vagy a tanár nézi, akkor vegyünk neki. Ha a kamaszodó fiú bő pizsamanadrágot szeretne, hogy reggel úgy mehessen ki a fürdőszobába, hogy ne mindenki az ő spontán erekcióját nézze, akkor kapjon ilyet. Ha a gyerek kellemetlennek érzi, hogy bárki bemegy a fürdőszobába, amikor ő van ott, akkor alkalmazkodjon ehhez a család. Ha nem akar átmenni a szomszédhoz, vagy nem örül, ha olyan valaki vigyáz rá, akiben nem bízik, akkor próbáljuk ezt másképp megoldani.
A gyereknek általában oka van arra,
ha valakinek a társaságában kellemetlenül érzi magát. Ha a szülők hisznek neki, és nem kényszerítik olyan helyzetekbe, amit ő nem akar, akkor valószínűbb, hogy elmondja, hogy miért kellemetlen neki valakivel. Nem biztos, hogy ez szexuális tartalmú kellemetlenség, de csak akkor fogjuk megtudni, hogy az-e, ha a gyerek bízik benne, hogy nem büntetést, hanem segítséget kap.
Barátok és kortársak szerepe
Ha a barátairól, kortársairól mesél olyasmit a gyerek, ami őt zavarba hozza, megijeszti vagy felháborítja, esetleg vonzza, akkor érdemes ítélkezés és véleménymondás nélkül meghallgatni. A szülőtől elég annyi visszajelzés , hogy érzi, hogy a gyerek ettől zavarban van, vagy nyomásként él meg valamit. Ez elég segítség ahhoz, hogy a gyerek maga döntse el, hogy mi az, ami neki elfogadható, és mi az, ami nem. Ha a szülők a barátairól, kortársairól véleményt mondanak, ítélkeznek, akkor könnyen lehet, hogy a gyerek védeni kezdi őket ahelyett, hogy azon gondolkodna, hogy neki magának mi a véleménye a helyzetről.
Amiről tudhat a szülő
Ha a szülőt olyasmibe avatja be a gyerek, amit az nagyon nem helyesel, akkor jobb, ha legfeljebb a társai viselkedéséről, de nem róluk mint emberről mond véleményt. Például ha azt meséli el a gyerek, hogy az osztálytársai között már van olyan, aki szexelt, akkor nem segítség a gyerek saját véleményalkotásában, ha a szülő reakciója az, hogy „ilyenekkel egyáltalán ne barátkozz, mert rosszak”. Ha viszont a szülő arról kérdezi a gyerekét, hogy mit gondol erről, akkor lehet, hogy később is bizalommal lesz iránta a gyereke. Az ilyen szülői reakció abban is segítheti a gyereket, hogy a saját korosztályában előforduló szexhez, ami idővel saját élménye is lesz, ne negatív érzésekkel vagy a szülői véleménytől való félelemmel viszonyuljon.
Egy stabil családi háttér sok rossz élményt segíthet elkerülni
Mivel elkerülhetetlen, hogy a szülői minta kihasson a gyerek szexualitáshoz való viszonyulására, érdemes már a születésétől megpróbálni olyan mintát mutatni neki, amit nem bánunk, ha az ágyban is vele lesz. Ettől még hathat és hat rá más is, de egy stabil családi háttér sok rossz élményt segíthet elkerülni vagy a következményeit enyhíteni.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
