A koronavírus terjedésével megjelent egy újfajta zaklatási forma, a vírusbullying: azokat a gyerekeket közösítik ki a társaik, akikről kiderül, hogy megfertőződtek a Covid19-cel. Egymás kicsúfolása, bántása, kiközösítése ugyanolyan veszélyes lehet, mint a fizikai, az érzelmi vagy a verbális erőszak. A járványhelyzet fokozódásával a gyerekek között is egyre inkább szaporodik a kortárs zaklatásnak ez a fajtája, pedig ez éppannyira elfogadhatatlan, mint az agresszió bármely formája.
Az összezártság a gyerekekre (sem) volt jó hatással – állítják gyerekjogi szakemberek. Ezen a helyzeten tovább ront, hogy egy megtépázott oktatási rendszerben kezdődött a tanév több ezer gyerek számára. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány iskolai bántalmazással foglalkozó programjának szakmai vezetőinek, Stáhly Katának és Vaskuti Gergelynek a segítségével hasznos útmutatót állítottunk össze szülőknek. A WMN.hu-n cikke (részlet).
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és a Magyar Telekom közös online felmérést készített a 18 éven aluliak körében, hogy megtudja, mit gondolnak a gyerekek például a digitális oktatásról, vagy hogy mi a fontos nekik az interneten. A kutatás eredményéről itt olvashatsz részletesen. A válaszok alapján állítottuk össze ezt a cikket: a gyerekek szerint ezekre kell figyelni az interneten.
Nemrég a Parlament elé terjesztették a Köznevelési törvény módosítását, amelyben megjelenik az iskolaőrség mint új intézmény. A módosítás szerint az iskolaőrök feladata a megvédeni a pedagógusokat az ellenük irányuló erőszaktől. A változtatást azzal indokolták, hogy a tanárokat ért atrocitások után, amelyek az elmúlt időszakban töténetek, a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személyek fokozottabb védelme szükséges.
A statisztikai adatok szerint a közfeladatot ellátó személyek közül a legnagyobb veszélynek a buszvezetők, a jegyellenőrök, a mentőtisztek, a szociális munkások és a pedagógusok vannak kitéve. A legtöbb erőszakos cselekmény ellenük irányul. A tanárok is közfeladatot látnak el. Esetükben nagyobb a kockázata annak, hogy munkájuk során olyan helyzetbe kerülnek, amikor elszabadulnak az indulatok. A tényállás szerint nemcsak a nyílt erőszak számít veszélyeztetésnek, hanem az akadályoztatás, illetve a fenyegetés is. Bár ezekben az esetekben ténylegesen nem sérül meg senki, kb. 45 százalékban nem esik bántódása a sértettnek, de aki átéli, azért még érezheti magát veszélyben.
Az iskolai osztályok zárt közösségek, „kényszerközösségek” – a gyerekek majdnem mindennap találkoznak, és naponta sok órát töltenek együtt. Természetes, hogy ebben a helyzetben ugratják, piszkálják egymást, a baj nem is ezzel van. Baj akkor van, ha a szerepek megmerevednek. Képzeljünk el egy háromszöget, aminek egyik csúcsán az van, aki ugrat valakit, egy másik csúcsán az, akit ugratnak, a harmadikon pedig a többiek, akik ezt látják. Normális esetben ez a háromszög állandó forgásban van: egy gyerek hol az egyik, hol a másik csúcson találja magát, hol őt ugratják, hol ő ugrat másokat. Bullyingról akkor beszélünk, ha a háromszög már nem forog, és mindig ugyanaz a gyerek van a ugratott, zaklatott helyzetében.
Emlékszel, amikor gyereknapon medvecukortól lett ragacsos a kezed? Amikor nem mertél felülni a körhintára, de irigykedve nézted a tesóidat, amint egészen a felhőkig repülnek? Emlékszel, hogy milyen volt első nap iskolába menni? Olvasni hangosan harmadikban, miközben a padtársad úgy csikiz, hogy a tanár ne vegye észre? Mikor az egyik lánynak megtetszett a csattod, amit szünetben kitépett a hajadból? Emlékszel hogyan nevetett az egész osztály hetedikben, amikor azt mondtad, a bálna bőrizomtömlővel mozog? És amikor azon nevettek, hogy a tanár azt mondta rád, „egy hülye százat csinál”? Mikor gimiben meg se mertetek mozdulni órán, mert ha véletlenül a földre esett a ceruza, azért egyes járt? Mikor tesiórán térden csúszva kellett bocsánatot kérni a tanártól? De hogy miért, arra már nem is emlékszel…
Egy koreai fiú az iskolából gyalog indul haza. Pár perccel útja kezdete után egy részeg férfi egy üveggel a kezében tántorog felé, azt kiabálva: „Fúúúúj, kínai!” A férfi megpróbál közelebb menni, és hadonászva lépdel a fiú felé. Ő csak mosolyog, és rá se tekint, látszik, hogy nem ez az első ilyen alkalom, van már tapasztalata benne. Gyorsan továbbáll, és ezt az alkalmat is megjegyzi a sok másik mellett, amikor Magyarországon a bőrszíne miatt bántották.
A felnőttek a szexuális jellegű visszaélésektől féltik a legjobban a gyerekeiket, miközben a kutatások szerint annak esélye, hogy a gyereket szavakkal, kirekesztéssel vagy megalázó módon bántják a neten, tízszer nagyobb, mint a szexuális zaklatásé.
A tizenéves fiatal a rá vonatkozó visszajelzéseket a kortársaitól fogadja el leginkább. Ezért olyan hatalmas veszteség, ha pont azok közösítik ki, vagy eleve nem fogadják be, akikre az önbecsülése támaszkodna.