Ma már a legtöbb családban téma a biztonságos internethasználat és az online jelenlét, de vajon eleget beszélgetünk ezekről, és a megfelelő témák mentén tesszük? A Telekom és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kutatásának eredményei kapcsán megtudtuk, hogy mi okozza a gyerekek számára a legtöbb bizonytalanságot, illetve mi nyugtalanítja őket a neten. Minisorozatunkban ezeket vesszük sorra, és segítséget nyújtunk abban, hogyan érdemes beszélgetni ezekről.
Ma már a legtöbb családban téma a biztonságos internethasználat és az online jelenlét. De vajon eleget beszélgetünk, és mindezt a megfelelő témák mentén tesszük? A Telekom és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közös, gyerekek részvételével készült kutatásában arról kérdeztük a gyerekeket, hogy miről lenne szükségük több információra az internettel kapcsolatban: másodikként jelölték meg, hogy többet szeretnének tudni arról, hogy mi történik az adataikkal a neten. Lehet, hogy te magad is bizonytalan vagy ebben a kérdésben, ezért megpróbáltuk összeszedni, amit a témában tudni érdemes és amiről fontos lenne beszélni, illetve készítettünk a témában egy cikket a gyerekeknek is, ezt itt találod: https://yelon.hu/szemelyes-adatok-a-neten/
Az idősebbekhez lassabban, a külföldiekhez hangosabban kell beszélni. A lányok bénán futnak, a fiúk pedig nem lelkiznek. Igazság, vagy legitimációs mítosz? Mi a különbség a kettő között, és hova vezethet, ha megtanuljuk megkülönböztetni őket?
Ma már mondani sem kell, hogy sportolni nem csak hasznos, egészséges, de örömöt is ad. Minél fiatalabb életkorban kezdi el valaki, annál nagyobb valószínűséggel lesz a mindennapjai része, annál nagyobb az esélye annak, hogy egy életen át tartó szokássá válik. A szülők ezért többnyire keresnek valamilyen sportot a gyerekeiknek, ami azért is jó, mert a gyerekek maguktól is sokat mozognak. Vagyis mozognának, akár sokkal többet is, ha nem élnének megannyi szabály között, ha az iskolában töltött idő nem húzódna át a késő délutánba, ha maradna idejük, lehetőségük a szabadban töltött kötetlen mozgásra, játékra.
Amikor valaki szülő lesz, olyan feladatok hárulnak rá, amelyeket korábban nem ismert. Menet közben jöhet rá, hogy ugyan gyerekként saját magán tapasztalhatta, hogy az ő szülei hogyan oldottak meg kérdéseket, feladatokat, de ő maga nem tud vagy nem akar szülőként hasonló megoldásokat alkalmazni. Ilyenkor a szülőnek azért jó, ha új ismereteket gyűjt a gyereknevelés kapcsán is, mert magabiztossá válhat szülőként, a gyereknek meg azért, mert így nagyobb biztonságban érzi magát a szülei mellett. Ez a testről és szexualitásról megszerezhető ismeretekre éppúgy vonatkozik, mint a szülők önismeretére.
De kezdjük az elején. Amikor megszületik egy baba, tündéri, elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi a szülei türelmét, mert hosszú-hosszú percekig, sőt akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már ilyenkor megnyilvánul, akik a babasírástól olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, nemritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse.
Van, aki úgy gondolja, hogy a gyerekkorában kapott verések nem ártottak neki, sőt: pont az ő érdekét szolgálták, ezért vitte valamire felnőttként. A kutatások azonban mást mondanak.
Nagy a verseny már a „jó” óvodába bejutásért is. A szülők nem kis hányada már a gyereke születése előtt megtervezi, hogy mikor mit fog megtanulni, hogyan fog fejlődni. Legyen zenei oktatás. Angolul tanuljon. Az úszás a legfontosabb. De balettozni is kell, vagy karatézni. Mire iskolába kerül, tudjon… A végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi mindennel szeretné a szülő megajándékozni, felruházni a gyerekét annak érdekében, hogy biztosítsa a jövőjét. De vajon magát is adja? Képes tudatosan jelen lenni a fia, lánya életében?
Szülőként az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy óvjuk, védjük gyerekeink testi és lelki épségét. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miként készíthetjük fel őket arra, hogy idővel maguk is tudjanak vigyázni saját magukra. Hogyan segíthetjük elő egészséges lelki fejlődésüket?