Hogyan beszéljünk a partnerünkkel? És hogyan ne beszéljünk vele? Miért fontos, hogy a napi közlendőkön túl igazi beszélgetés is legyenek közöttünk? Miért éri meg rászánni az időt, hogy meghallgassuk a párunkat? A válasz nagyon egyszerű: hosszú távon csak megfelelő kommunikációval működik egy kapcsolat. De a jó hír, hogy ez gyakorolható és tanulható.
A családban nincs fontosabb az együtt töltött időnél, az egymásra figyelésnél, a közös programoknál. A család problémáinak megoldásai is lehetnek ilyenek. Unalmas vagy kellemetlen meetingek helyett, lehetőség szerint tekintsünk rájuk inkább olyan közösségi élményként, amely erősíti a családi összetartozás érzését.
Iskolapszichológushoz bármilyen problémával lehet fordulni, legyen az tanulási vagy egyéb, az iskolában megélt nehézség, a kortársakkal való kapcsolati problémák, szerelem, betegség, szülők válása, bármilyen trauma, bántalmazás stb. Ennek három lehetséges módja van: kérheti maga a gyerek, a pedagógus vagy a szülő.
Ismersz olyan gyereket a környezetedben, aki lehangolt, magába fordul, egyedül van? Esetleg konkrétan tudod, hogy valami probléma nyomja a vállát? Nem tudod, hogyan segíthetnél neki? Már próbáltál, de nem fogad el személyesen segítséget tőled? Hogyan kaphat mégis segítséget? Az itt felsorolt problémák és tünetek jelentős része megjelenhet bármilyen korú gyereknél, de vannak olyanok is, amelyek inkább a kamaszokra jellemzőek. A segítség nyújtásánál és keresésénél is elsődleges szempont, hogy mire van szüksége a gyereknek/kamasznak. Összegyűjtöttünk pár helyet, ahová fordulhatsz, vagy amit ajánlhatsz neki!
Sokszor könnyebb magyarázatot találni arra, hogy miért NEM segítünk, mint hogy miért IGEN.
A zárkózottság egy erős tünete a kamaszságnak. Pontosabban a kamaszkori krízisnek. A krízis nem egy ördögtől való dolog, a változással jár, és ennek köszönhető, hogy a korábbi eszközeink az új helyzetben már nem elegendőek.