Ha a szülők megbíznak a gyerekükben, és a gyerek is a szülőkben, akkor jó esetben tudnak róla, hogy a gyereknek már van szexuális kapcsolata. De még ekkor sem biztos, hogy a gyerek úgy érzi, hogy ezt a szüleivel kell megosztania. Ennek lehet az az oka, hogy a gyerek általában nem szívesen beszél a saját ügyeiről. Lehet, hogy a dolog természete miatt – magánügy! – nehéz szóba hozni a dolgot. Az is lehet, hogy ha rákérdezne a szülő, akkor megmondaná a gyerek, de a szülő érezheti úgy, hogy ilyesmire kínos rákérdezni – magánügy!
Amikor valaki szülő lesz, olyan feladatok hárulnak rá, amelyeket korábban nem ismert. Menet közben jöhet rá, hogy ugyan gyerekként saját magán tapasztalhatta, hogy az ő szülei hogyan oldottak meg kérdéseket, feladatokat, de ő maga nem tud vagy nem akar szülőként hasonló megoldásokat alkalmazni. Ilyenkor a szülőnek azért jó, ha új ismereteket gyűjt a gyereknevelés kapcsán is, mert magabiztossá válhat szülőként, a gyereknek meg azért, mert így nagyobb biztonságban érzi magát a szülei mellett. Ez a testről és szexualitásról megszerezhető ismeretekre éppúgy vonatkozik, mint a szülők önismeretére.
Az a jó a gyereknek, ha azt érzi, hogy természetes a szüleinek, hogy ő kérdez. Minden gyerek addig tekinti természetesnek a saját kíváncsiságát, amíg rá nem szólnak, amíg nem éreztetik vele azt, hogy az nem természetes. A szülők meg szoktak lepődni azon, hogy egészen kicsi gyerekek mit és milyen módon kérdeznek. Ha nagyon konkrét dolgot kérdez egy gyerek olyasmiről, amiről ő elvileg nem is tudhatna, mindig érdemes visszakérdezni, hogy miért szeretné tudni, vagy miből gondolja, hogy valami úgy van, ahogy ő kérdezi. A válasza után lehet eldönteni, hogy az első kérdésére milyen válasz a megfelelő.
Bármennyire is figyelünk, és szex előtt rendszerint ellenőrizzük, hogy alszanak-e már a gyerekek, előfordulhat, hogy mégsem aludtak még el, vagy felébrednek, mert szomjasak, WC-re kell menniük. Egy esti, éjszakai szex hevében előfordulhat, hogy nem vesszük észre, nem halljuk, hogy a gyerek egyszer csak a hálószoba ajtajában áll, és néz, talán még meg is szólal.
A nagyobb kamasz gyerek már nem a szüleitől kérdez, vagy legalábbis sokkal ritkábban kérdez a szüleitől, mint korábban. Ekkorra a magánéletének súlypontja már átbillen a kortársak közé. Ha mégis megtiszteli a szülőt a kérdéseivel, annak örülni kell, de ebben a korban is érvényes, hogy a gyerek kérdésére kell válaszolni és „nem ér” az alkalmat kihasználni arra, hogy gyorsan még mindenféléket a lelkére kössünk.
Sokan emlékszünk az iskolai felvilágosító óra borzalmaira. Levetítettek egy felvilágosító filmet annak rendje és módja szerint, de csakis azért, mert kötelező volt. Ha nem lett volna az, a legtöbb tanár valószínűleg inkább eltekintett volna tőle. Néztünk a medencében gumimatracon lebegő nő felé egymással versengve úszó férfiakat (spermiumok), szülést premier plánban, de egy szót sem beszéltünk a látottakról. Azt is nehéz volt eldönteni, hogy ki jött jobban zavarba: a biológiatanár vagy mi.
Végre magyarul is elérhető Európa legnépszerűbb, óvodásoknak szóló programja, amelyet a szexuális erőszak megelőzésére dolgoztak ki.
Miért is hívjuk a Yelont szexedukációnak és nem szexuális felvilágosításnak? S miért is fontos annyira ez az egész? Nézd meg a kisfilmünket!
Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke élete nyugodt, kiegyensúlyozott lenne. Azt kívánja hogy harmonikus, boldog kapcsolatban éljen felnőttként, és a szexuális élete is olyan legyen, amilyet ő kíván magának.
Ötéves kislányod a barátnőivel játszik a szobájában. Kihallatszik a nevetésük. Amikor kinyitod az ajtót, hogy megnézd, mit csinálnak, azt látod, hogy bugyi nélkül ülnek a szőnyegen, és egymás nemi szervét nézegetik, fogdossák.