Tag

szülő

Browsing

Mindig hibázom… Tudnom kellett volna…  Nem figyeltem eléggé… Türelmetlen voltam… Sokszor szóltam bele a veszekedésbe… Megbántottam… Rosszat tettem neki… A szülőség nehéz és sokszor érezhetted már ezeket, de hidd el, nem vagy egyedül! Az a szülő, aki kételkedik, elbizonytalanodik, megkérdőjelezi saját tetteit, szomorkodik és néha bűntudatot érez, az odafigyel a gyerekére és a kapcsolatukra. Hiszen nem csak mi neveljük a gyerekünket, ő is nevel bennünket, ebben a csiszolódásban tanuljuk újra és újra saját szülői szerepünket.

Mindenkinek a feje virágokkal van tele. Na jó, kisfiúk először esetleg azt válaszolják, hogy nekik legóemberrel és kisautóval. Aztán elolvassuk nekik ezt az igazán rövid, de annál csodásabb mesét, és már ők is virágokat keresnek a gondolatok kertjében.

Előfordulhat, hogy szülőként abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy szeretnénk nyomatékot adni az álláspontunknak egy, a gyerekünkkel kialakult vitás helyzetben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor a szülői tekintély érvényesítésének egyik gyakori eszközévé válik a digitális eszközökhöz való hozzáférés megvonása, korlátozása, követelményekhez kötése. Számos szülő arról számol be, hogy egyszerűen úgy érzi, nincs más lehetősége: a mobil/az Xbox az egyetlen dolog, amely annyira fontos a gyereknek, hogy csak ezeken keresztül tud rá hatni. Miközben ez valóban nehéz szituáció, mire lehet szülőként mégis odafigyelni egy-egy ilyen helyzetben?

A válófélben lévő párok sokszor már nem is emlékeznek a boldog, szerelmes, közös életükre, pedig annak idején biztos nem gondoltak arra, hogy eljutnak idáig. De az egyik legfontosabb dolog, amit a válás során szem előtt kell tartani, hogy egymástól válnak el, nem a gyereküktől. És bár a válás mindenképpen fájdalmas, de pszichológusok egyöntetű véleménye, hogy ahol a szülők nem válnak el, de folyamatosan veszekszenek, ha sok a szülők közötti erőszak, vagy állandósul a feszült hangulat, az nagyobb kárt okoz a gyerekekben, mintha külön élnének.

Manapság az együttélések, házasságok több mint a fele válással végződik, és bár a gyerekeknek a saját közösségeikből is ismerős lehet ez a helyzet, ettől még nem lesz könnyű. A válás a gyerek számára egyet jelent azzal, hogy az addig biztonságosnak, rendíthetetlennek hitt világa megtörik. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön tovább, elengedhetetlen a szülők közötti értelmes kommunikáció, mert csak így lehet csökkenteni a veszteség érzését, csak az őszinte beszélgetés segít a válás feldolgozásban, a krízishelyzetek elkerülésében.

Ne próbáld iskolává alakítani az otthonodat

Hiába próbálod az otthonodat átalakítani iskolává, a gyereked ugyanúgy szülőként fog tekinteni rád, mint eddig. A tanár–diák kapcsolat egészen más, mint amilyen viszony köztetek van. De ha sikerül olyan elvárásokat felállítanod a napi tanulás során, amelyek az otthoni környezetben is teljesíthetőek, akkor könnyebben megtalálod az egyensúlyt, hogy mikor legyél inkább tanár, és mikor engedd ezt el – így könnyebben megélheted, hogy milyen is ez az új kapcsolat.

A szülő elég ritkán van olyan helyzetben, hogy lássa, mi történik a gyerekével, amikor az közösségben van. Hogy mi történik nap közben a gyerekével, arról többnyire a gyerektől hall, vagy esetleg a szülői értekezleteken. Ha a gyerek mesél a közösségről, annak tagjairól, arról, hogy kivel mi történik, és ő maga hogy érzi magát ezekben a helyzetekben, hogyan vesz részt bennük, az azt jelenti, hogy megbízik a szülőben. Bízik egyfelől abban, hogy a szülőt érdekli, ami vele történik, másfelől abban, hogy a szülő ítélkezés nélkül be tudja fogadni, amit hall. Persze az a gyerek is bízhat a szüleiben, aki introvertáltabb alkat, nem olyan „mesélős”. A szülőnek ez esetben nehezebb dolga van, hogy kiderítse, mi is történik vele, de a gyerekét ekkor is biztosítania kell a támogatásáról, elfogadásáról.