A közösségi oldalakat vagy az online médiát végigfutva szinte biztosak lehetünk abban, hogy minden nap találkozunk bántalmazásról szóló hírrel. A tanár, aki szájon csapta a diákját, a diák, aki leköpte a tanárát, és különböző, osztályon belül történő csoportos bántalmazások.
Ugyan a csúfolódás és a verekedés mindig is a gyerekkor keserű velejárója volt, de mióta a gyerekek zsebében már egészen fiatal koruktól ott lapul a mobiltelefon, a megaláztatások pillanatok alatt kerülnek fel a videomegosztókra, ahol akár több ezren is nevetgélnek azon, miként „készítik ki” egymást a fiatalok.
A bántalmazást látni is fáj
Térjünk a tárgyra egy (nem kellemes, de hasznos) minikísérlettel. Vegyünk a kezünkbe papírt és tollat, keressünk a YouTube-on egyet az előbb említett videók közül (csak felnőtteknek!), és nézzük meg. Jegyezzük le, hogy milyen érzések, testérzetek és gondolatok futnak át rajtunk a képkockák megtekintése során. Ha ezt már korábban megtettük, akkor megtapasztalhattuk, hogy egy-egy ilyen videó láttán (hacsak nem vagyunk pszichopaták) micsoda szorongás képes elönteni testünket csupán annak a látványától, hogy valakit a szemünk előtt bántanak, megaláznak.
Milyen hatásai lehetnek a bántalmazásnak?
És most vissza a mindennapokhoz: gondolkodtál már valaha azon, hogy milyen hatással van a gyerekedre, ha az osztályban rendszeresen szemtanúja annak, hogy egy társát megalázzák, megverik? Nem szokványos kérdés, hiszen a kutatások alapvetően a „direkt” áldozatokra helyezik a hangsúlyt. De tényleg ők az egyetlen áldozatok?
Mindenki áldozat
Ahogy említettem, a korábbi iskolai bántalmazással foglalkozó kutatások eddig főként a folyamat két főszereplőjére, a bántalmazóra és az áldozatra fókuszáltak, és arra mutattak rá, hogy e két csoport fokozottan veszélyeztetett a depresszió, a szorongás és későbbiekben a pszichiátriai kórképek kialakulása szempontjából.
A bántalmazó, a bántalmazás elszenvedője és a szemtanúja
Érdekes ugyanakkor egy nemrég Nagy-Britanniában készült kutatás, amely a hangsúlyt a szemtanúkra helyezte. A kutatók arra keresték a választ, hogy milyen hatással van a bántalmazás azokra a gyerekekre, akik csupán „passzívan”, a veréseket, gúnyolódásokat végignézve vesznek részt a folyamatban. A vizsgálatot 14 brit iskolában több mint 2000 diákkal folytatták le, akikből 63% volt már szemtanúja annak, hogy valamelyik társukat bántják. A többiek vagy bántalmazók, vagy áldozatok voltak.
Nem csak az ellenünk irányuló agresszió fáj
A kutatók azt az eredményt kapták, hogy mások bántalmazása jelentős hatással van mentális egészségünkre akkor is, ha nem közvetlenül ellenünk irányul az agresszió. A szemtanúk között jelentősen magasabb a különböző szerek: alkohol vagy kábítószer használata, hasonlóan az áldozatokhoz. Ez utóbbi arra utal, hogy látva mások bántalmazását, a szemtanú feltehetően azonosul az áldozattal.
Az áldozattá válás látványa is kiszolgáltatottá tesz
Különböző elméletek születtek azzal kapcsolatban, hogy miért hat ilyen erőteljesen mások megalázásának, az áldozattá válásnak a látványa. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy azokat érinti mélyebben a bántalmazásos helyzetben való részvétel, akik maguk is áldozatok más esetekben, és ilyenkor kicsit saját áldozatszerepüket is átélik. A másik feltételezés, hogy a szemtanú gondolati szinten ellentmondásos helyzetbe kerül önmagával, hiszen erkölcsi gondolkodása alapvetően azt diktálná, hogy közbelépjen, de valamiért mégsem mer vagy tud, és ez az ellentmondás feszültséget, úgynevezett kognitív disszonanciát hoz létre.
Nem mindegy a nézőpont, amiből látjuk
Sokszor oldják fel ezt úgy a gyerekek (és a felnőttek is), hogy átkeretezik a helyzetet, és az új nézőpont szerint nem látják már bántalmazásnak, ami korábban egyértelműen annak tűnt. A másik lehetőség az áldozat leértékelése, devalválása. Ismerjük ezeket a mondatokat: „tulajdonképpen magának kereste a bajt”, „ő tehet róla, hogy kiszúrták, miért nem tud nyugton maradni” stb.
A szemtanúszerep
A szemtanúszerep sokszor jár együtt bűntudattal, tétlenség okozta megbánással, ami gyerekeknél is komoly pszichoszomatikus tüneteket okozhat. Amit szülőként tehetünk, hogy világossá tesszük gyerekünk számára, hogy ő, illetve ők mint osztályközösség nem kötelesek eltűrni, hogy valaki egy másik társával így bánjon.
A bántalmazás nem korlátozódik elkövetőre és elszenvedőre
Összességében a tanulmány arra hívja fel a figyelmünket, hogy az iskolai bántalmazás közel sem egy kis hatókörű jelenség, amely kizárólag az áldozatra és a bántalmazóra korlátozódik, hanem súlyos következményei vannak a környezet látszólag passzív résztvevőire is. Szülő, pedagógus és pszichológus együttes felelőssége a jelenség mihamarabbi konstruktív kezelése.
Készült a 7köznapi pszichológia cikke alapján.
Kiemelt kép innen
