A közösségi médiában, az online és a nyomtatott sajtóban, cégek reklámfelületein gyakran találkozunk gyerekszépségversenyre felhívó hirdetésekkel. Dúlhat a koronavírus-járvány, végigsöpörhet a Földön a gazdasági válság, a gyerekszépségversenyeket mégis megrendezik.
De miért?
Nem nehéz kitalálni, milyen érvek szólnak a szépségversenyek megrendezése mellett: leginkább a kivételes üzleti lehetőség áll a háttérben. Mióta létezik reklámipar, azóta köztudott, hogy cuki kisállattal, még cukibb gyerekkel és/vagy szép nőkkel szinte bármit el lehet adni.
Azok a cégek, amelyek megszervezik ezeket a rendezvényeket, pénzügyileg is jól járnak, és a reklám szempontjából is több bevételre tehetnek szert. Egyes források szerint a versenyhez kapcsolódó iparág összességében mintegy ötmilliárd dolláros üzletet jelent. De ez az üzlet nem virágozhatna, ha nem lennének olyan szülők, akik számára fontos, hogy a gyereküket a színpadon vagy a közösségi média felületein fotókon láthassák.
Meddig mehet el egy szülő?
Egy szülőnek minden nap döntéseket kell hoznia a gyerek nevelésével kapcsolatban – hogy ezek jók-e vagy rosszak, hasznosak-e vagy kártékonyak, az már az ő felelőssége. Addig nem lehet (és nem is kell) beleszólni, hogy ki mit tart fontosnak, milyen értékeket akar továbbadni, amíg nem veszélyezteti a gyereket. De ha egy szépségversenyen való szereplés kárt okoz – mert a gyerek nem tud iskolába menni; mert felkerülnek róla fotók az internetre, és emiatt zaklatják; esetleg a verseny alatt vagy a felkészülés során kényszerítik valamire –, az már nem elfogadható.
Jog és felelősség
A szépségversenyek szervezői is tudják ezt, ezért a versenykiírásokban maguk is azt hangsúlyozzák, hogy a szülő dönt mindenben. Sőt, a felelősséget többnyire át is hárítják a szülőkre. Erről számos cikk szól, amelyekben a szervezők kiemelik, hogy a műfajjal alapvetően nincs is semmi baj, a szülőkkel annál inkább. Állításuk szerint a szülők lovallják bele magukat a versenybe, miattuk válik a gyerekek számára terhessé a szereplés.
Mindez nagyon jól látszik a Magyarországon 2009 és 2016 között a TLC-n sugárzott Totyogók és tiarák (Toddlers and Tiaras) című valóságshow-ban. Már az első képsorok is magukért beszélnek: a gyerekek felnőttre maszkírozva-sminkelve, felnőttes mozdulatokkal, a külsőségeket hangsúlyozva lépnek a színpadra. De láthatunk felvételeket a versenyre való felkészülés stresszes helyzeteiről, a megmérettetés utáni csalódásról is.
A gyerekszépségverseny nem más, mint üzlet. Mindig lesz olyan szülő, aki a saját elszalasztott vágyait látja a gyerekében, aki a gyerekén keresztül akarja megvalósítani a be nem teljesült vágyait. A gyerekek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy felmérjék, mi történik velük, és – különösen a kisebbek – gondolkodás nélkül teljesítik a szüleik elvárásait, kéréseit. Éppen ezért nemet sem fognak mondani. Ha innen nézzük a gyerekszépségversenyeket, akkor a gyerekek szerepeltetése nem más, mint üzleti szempontok érvényesítése a gyerekek kárára.
Mi szól ellene?
Nincs mit kertelni: a gyerekszépségverseny szexualizálja a gyerekeket.
Az ilyen a verseny csak a külsőről szól, azt sugallva, hogy semmi más nem számít, csak a megjelenés, a külalak. Nem fontos, hogy milyen az egyéniségük, mihez van tehetségük, milyen teljesítményre képesek, csak az, ahogyan „kinéznek”. És mivel a zsűri felnőttekből áll, a gyerekeknek a felnőtteknek kell megfelelni, a felnőttek szemében kell elég vonzónak lenni – vagyis a gyerekekből csinos, akár kívánatos tárgyakká alakulnak át. A sminknek, a frizurának, a ruháknak és a pózoknak mind szexuális kisugárzása van.
Van, ahol ezt felismerték: Franciaországban már betiltották a gyerekszépségversenyeket. A szabályozás egyik tétele az volt, hogy a szépség önmagában nem lehet az önértékelés alapja, és nem szabad engedni, hogy a gyerekeket tárgyiasítsák és hiperszexualizálják a média és a televízióban futó műsorok.
Az indoklásban az szerepelt, hogy a verseny során a gyerekek sokszor nem az életkoruknak megfelelő öltözékben és sminkben szerepelnek, és a színpadon olyan pózokat mutatnak be, amelyek – ha felnőttől látjuk – egyértelműen csábító. A francia érvek között az is olvasható, hogy szükségtelen, hogy a fiatalabb gyerekek ilyen szerepbe kerüljenek akár a közvetlen környezetük, akár az egész társadalom számára. Bár az előterjesztésben a szépségversenyeken való indulás korábbi feltételeként megadott 16 éves korhatárt leszállították 13–16-ra, de tovább szigorították a versenyszabályokat. Az új előírás hangsúlyozza, hogy a verseny célja nem lehet a puszta megjelenés megmutatása, nem mérettethetik meg csak a külső alapján a gyerekeket.
Tündérmese és ami mögötte van
A kislányok gyakran szeretnek belebújni az anyukájuk magas sarkú cipőjébe, elcsenik a rúzst, a sminkkészletet, de ez nem említhető egy napon a gyerekszépségversenyekkel. Az előbbit a maguk örömére teszik, az utóbbit a szüleik kedvéért, ez pedig súlyos pszichés és életvezetési problémákat okozhat.
Ma már igazolt tény, amely például az Amerikai Pszichológusok Szövetségének 2007-ben kiadott állásfoglalásában is olvasható, hogy a gyerekszépségversenyeken részt vevő fiatal lányok szexualizálása, a nem az életkoruknak megfelelő elvárások, a leginkább a külsejükre fókuszáló követelmények gyakran étkezési zavarokhoz vezetnek. Az sem ritka, hogy a szereplők mentális problémákkal, alacsony önértékeléssel küzdenek, esetleg depressziósak lesznek.
A hercegnő-szindróma
Amikor a felkészítés során azt sulykolják a gyerekekbe, hogy tökéletes a testük, kifogástalan a megjelenésük, az gyakran kialakítja az úgynevezett „hercegnő-szindrómát” is. Magával a definícióval nem találkozhatunk a tankönyvekben, mégis ismerős lehet a jelenség: a kislányokat gyakran hercegnőnek szólítják, a gyerekek is úgy élik meg a mindennapjaikat, mint egy tündérmesét. Megszokják, hogy mindent megkapnak, és el is várják, hogy az életüket állandó figyelem és siker kísérje. Csak a külsejükkel foglalkoznak, nincs igényük a belső értékeik fejlesztésére, a tehetségük kibontakoztatására. Ez persze magában hordozza a csalódás lehetőségét is: arról ábrándoznak, hogy híres modell válik belőlük, énekesnők vagy színésznők lesznek, de egyrészt ez nem mindig olyan magától értetődő, másrészt ha el is érik a céljaikat, menet közben sok nehézséggel – kihasználással, esetleg zaklatással – kell szembe nézniük. Amikor a gyerekkorból kilépve szembesülnek a valósággal, már sem a szüleik, sem a szórakoztató ipar nem lehet a segítségükre, egyedül kell mindezzel megküzdeniük.
Önmagában a szépségre nem lehet alapozni
Még jó néhány érv szól a gyerekszépségversenyek ellen – plasztikai műtétek, stressz okozta betegségek, feldolgozhatatlan kudarcélmények. De ami miatt a leginkább károsak ezek a rendezvények, az az a szemlélet, amelyet magukévá tesznek a gyerekek: azért vagy sikeres, mert szép vagy. Ez azért veszélyes gondolat, mert egy „szép” kisgyerek nem biztos, hogy később is megfelel majd az aktuális szépségideáloknak.
A mai szépségversenyek elődjének tekinthető első megméretést 175 évvel ezelőtt rendezték meg. Azóta egyre fiatalabb korosztály számára hirdetik meg a versenyeket: a Magyarországon megtartott rendezvények hirdetései között találni olyat is, amelynek a felhívásában az áll, hogy 0–2 éves, illetve 6 hónapos (!) kortól lehet nevezni a gyerekeket. De vajon meddig lehet még elmenni?
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő
Készült a WMN cikke alapján.
Kiemelt kép innen.
