„Eltüntetjük a gyerekeket a fotókról? Ez már igazán túlzás! Az utcán is bárki lefotózhat egy gyereket, az miért más?” „A gyerekem az életem értelme, pont róla ne posztoljak? Mi baja lehet belőle, ha csak kedves képeket osztok meg róla? Nagyon figyelek rá, hogy ne legyenek ciki képek, ebből nem lehet gond.” „Elment az eszetek, hogy letörlitek az internetről a gyerekeket? Mindenki posztol a gyerekéről, szerintetek ők mind rosszat akarnak?” – Ismerősek ezek a mondatok?
Egy kutatás során megkérdezték a diákokat, mire lenne szükségük ahhoz, hogy az online oktatást eredményesnek és hatásosnak érezhessék – hiszen ha nem látják értelmét, ha a sok, azzal kapcsolatos nehézség viszi el az idejüket és a figyelmüket, érthető módon hamar elfogy az érdeklődésük és a motivációjuk.
Lehetetlen állandóan felügyelni a gyerekeinket, ahogy az is illúzió, hogy ellenőrizhetjük, mikor mit csinálnak az online térben. A különböző felületek: a TikTok, a Snapchat vagy az Insta oldalain is teljesen reménytelen vállalkozás követni, hol bukkan fel, és mit csinál a gyerekünk.
A digitális oktatásra való átálláshoz kapcsolódó megnövekedett munkamennyiség, a bizonytalanság és a teljesen más tanítási felület sok feszültséget eredményezhet az amúgy is szorongással teli légkörben. Ami most történik, az egy életmódváltás az oktatásban részt vevő mindhárom szereplőnek: diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt.
A felnőttek a szexuális jellegű visszaélésektől féltik a legjobban a gyerekeiket, miközben a kutatások szerint annak esélye, hogy a gyereket szavakkal, kirekesztéssel vagy megalázó módon bántják a neten, tízszer nagyobb, mint a szexuális zaklatásé.
Ezt különösen érdemes végiggondolni, hiszen a megosztásoknak az is egy lehetséges következménye, hogy a gyerek majd idősebb korában dühös lesz azok miatt a képek miatt, ahol szerintünk cuki volt, szerinte viszont ciki. A kockázatok köre ennél azért sokkal szélesebb.