Tag

iskola

Browsing

Emlékszel, amikor gyereknapon medvecukortól lett ragacsos a kezed? Amikor nem mertél felülni a körhintára, de irigykedve nézted a tesóidat, amint egészen a felhőkig repülnek? Emlékszel, hogy milyen volt első nap iskolába menni? Olvasni hangosan harmadikban, miközben a padtársad úgy csikiz, hogy a tanár ne vegye észre? Mikor az egyik lánynak megtetszett a csattod, amit szünetben kitépett a hajadból? Emlékszel hogyan nevetett az egész osztály hetedikben, amikor azt mondtad, a bálna bőrizomtömlővel mozog? És amikor azon nevettek, hogy a tanár azt mondta rád, „egy hülye százat csinál”? Mikor gimiben meg se mertetek mozdulni órán, mert ha véletlenül a földre esett a ceruza, azért egyes járt? Mikor tesiórán térden csúszva kellett bocsánatot kérni a tanártól? De hogy miért, arra már nem is emlékszel…

Ne próbáld iskolává alakítani az otthonodat

Hiába próbálod az otthonodat átalakítani iskolává, a gyereked ugyanúgy szülőként fog tekinteni rád, mint eddig. A tanár–diák kapcsolat egészen más, mint amilyen viszony köztetek van. De ha sikerül olyan elvárásokat felállítanod a napi tanulás során, amelyek az otthoni környezetben is teljesíthetőek, akkor könnyebben megtalálod az egyensúlyt, hogy mikor legyél inkább tanár, és mikor engedd ezt el – így könnyebben megélheted, hogy milyen is ez az új kapcsolat.

Teljesen természetes érzés, ha esetleg attól tartasz, hogy eszköztelenül állsz a következő időszakban ránk váró kihívások előtt. Amilyen sokan küzdünk most ezzel az érzéssel, legalább annyian keressük közben a megoldásokat is a mentális támogatástól kezdve a praktikus információkon át a gyakorlati kérdésekig. Ebben a naponta frissülő bejegyzésben gyűjtjük folyamatosan témákra bontva a hasznos, használható ötleteket és hiteles információkat.

1. Akkor is legyen szűrőprogram a készüléken, ha azt tanuláshoz használja a gyerek!

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elérhetővé tette az ajánlott szűrőprogramok listáját, ez megtalálható az NMHH oldalán. Ha a gyerek saját gép híján a szülők számítógépét kénytelen használni, készíteni kell neki saját profilt, vagy inkognitó ablakon keresztül kell a netes felületeket elérnie, hogy a szülők keresési szokásaira és találati előzményeire optimalizált hirdetések ne őt találják meg.

2018-2019-ben közel 5300 gyereket kérdeztünk meg arról, hogyan érzik magukat, mennyire elégedettek a helyzetükkel, és mit tapasztalnak például az oktatással vagy a biztonságukkal kapcsolatban. A „Te hogy látod?” kutatás eredményei alapján pedig megszületett az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának szánt Gyermekjogi jelentés, amely tartalmazza a válaszok alapján levont következtetéseket. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány oldalán további információkat találsz, ha szeretnéd jobban megismerni a jelentést és a munkánkat.

A szülő elég ritkán van olyan helyzetben, hogy lássa, mi történik a gyerekével, amikor az közösségben van. Hogy mi történik nap közben a gyerekével, arról többnyire a gyerektől hall, vagy esetleg a szülői értekezleteken. Ha a gyerek mesél a közösségről, annak tagjairól, arról, hogy kivel mi történik, és ő maga hogy érzi magát ezekben a helyzetekben, hogyan vesz részt bennük, az azt jelenti, hogy megbízik a szülőben. Bízik egyfelől abban, hogy a szülőt érdekli, ami vele történik, másfelől abban, hogy a szülő ítélkezés nélkül be tudja fogadni, amit hall. Persze az a gyerek is bízhat a szüleiben, aki introvertáltabb alkat, nem olyan „mesélős”. A szülőnek ez esetben nehezebb dolga van, hogy kiderítse, mi is történik vele, de a gyerekét ekkor is biztosítania kell a támogatásáról, elfogadásáról.