Aki jó érzésekkel várja a gyereknapot, annak nagy valószínűséggel az anyák napja is melegséggel tölti el a szívét. Akit gyerekként szeretnek, tisztelnek, vigyáznak rá, ápolják, segítik a terveiben, hagyják játszani, az többnyire tudja, hogy ennek jó részét az édesanyjának köszönheti.
Amit kap, természetesnek veszi, mert az édesanyjának is az a természetes, hogy ezeket megadja a gyerekének.
Minden anyát egyformán ünneplünk anyák napján?
De anyja annak is van – mert ő is az anya testéből született –, aki nem tud melegséggel, vagy nem csak melegséggel tud gondolni az édesanyjára. Mert valami hiányzik, mert valami nem úgy van, ahogy az a nagykönyvben meg a mesékben meg a vágyainkban meg van írva. A szép az, hogy akinek az édesanyja nem azt a szerepet tölti be, amit ő elvárna tőle, az is vágyik arra, hogy úgy szerethesse az édesanyját, mintha minden rendben lenne, és minden alkalmat megragad, hogy azt a látszatot keltse: minden rendben van. Mert kell, hogy azt érezzük: van édesanyánk.
Amit igazán ünnepelhetünk az anyák napján, az az élet.
Az életet ünnepeljük ilyenkor
Az élet, amihez meg kellett születnünk, és amihez az édesanyánk akkor is hozzájárult, ha egyébként nem a tündérmesei édesanyaként gondolunk rá. Ez önmagában is elég ok, hogy szeressük valódi vagy a vágyainkban valódivá varázsolt édesanyánkat. Hiszen tőle kaptuk az életet. Éljenek az édesanyák, éljenek a gyerekek! Szeretetben.
A Yelon szerkesztősége
Kiemelt kép innen
