Valószínűleg annyiszor csinálod, hogy már csak nagyon ritkán fontolod meg ténylegesen, hogy posztolsz-e, vagy elküldesz-e egy üzenetet. A legtöbbször automatikusan kattintasz. Előfordulhat, hogy már a szöveg megírásakor is bizonytalan vagy, hogy végül megnyomd-e a megosztás gombot.
De az is lehet, hogy annyira elragadtak az érzelmek, hogy az első felindulásból megírt szöveget teszed ki, mielőtt átgondolnád. Sokszor az is elég, ha valami szokatlan vagy intenzívebb érzelmeket hív elő belőled, amire gyorsan kell nyilvánosan reagálnod.
Mi azokat a szempontokat szedtük össze, amelyek segítenek dönteni egy-egy üzenet vagy poszt sorsáról, és amelyek alapján még egyszer átgondolhatod, amit megfogalmaztál. De ami ennél is fontosabb:
ezek alapján csekkolhatod, hogyan érzed magad a megfogalmazottakkal kapcsolatban.
Ha a posztod közönségét sok pici köröcskében szereplő profilképek jelentik, akkor ez nagyon más, mint ha élőben adnád elő a véleményedet, amikor mindenki jelen van. Megírni és elküldeni valószínűleg könnyebb, mint amikor személyesen, egy-egy barát jelenlétében indul el egy beszélgetés. Ebből adódik az is, hogy egy poszt kapcsán a felmerülő félreértéseket is nehezebb tisztázni virtuálisan. Írásban jóval nehezebb éreztetni a hangsúlyt, az iróniát, a kedvességet stb. (sokszor még az emojikkal sem), ezért sokkal könnyebben fordulhat az is elő, hogy valaki megsértődik, megharagszik a poszt tartalma miatt.
Az online térben felszólalni, a saját oldalunkat megosztani valamit részben egyszerű, de ha tényleg azt akarjuk, hogy megértsék, amit írunk, akkor fontos, hogy megfelelően kommunikáljunk. Ez természetesen a mindennapok súrlódásaiból fakadó helyzetekre vonatkozik. Tehát amikor életmódról, véleményekről, látásmódról beszélünk másokkal. A kérdés az, vajon hol a helye a frusztrációnak és az őszinte megnyilatkozásnak az online térben.
Van idő átgondolni a dolgokat, és kikérni más véleményét
A kapcsolattartás egyre inkább az online térbe kerül, ahol a szálak könnyebben összekuszálódhatnak. Fontos, hogy megtanuljunk pontosan kommunikálni. Erre az egyik legjobb megoldás, ha amikor bizonytalan vagy, vagy ha egy érzékeny témáról van szó, egy-egy posztot, üzenetet vagy hozzászólást még az elküldés előtt elolvastatsz egy olyan személlyel, akiben megbízol. Így már eggyel több szem nézett rá, és biztosított arról, hogy érthető, amit mondani akarsz – ráadásul egy számodra fontos véleményt hallhatsz. Az online tér egyik előnye, hogy nem kell azonnal reagálni az ott történtekre, ezért ne feledd: arra mindig van lehetőség, hogy tiszta fejjel újraolvasd, amit írtál. Ha több időt adsz magadnak, könnyebb lesz érthetőbben megfogalmazni a mondandódat.
Az online tér nem alkalmas azonnali stresszcsökkentésre
Nem újdonság, hogy az online tér könnyen nyeli el az érzelmi feszültséget, frusztrációt, de vajon ez tényleg így van? Kétféle típusú frusztráció léphet fel, amikor egy érzelmileg telítettebb helyzetben megnyilatkozunk.
Például amikor a suliban prezentálsz, vagy egy TikTok challenge-et osztasz meg, biztos tapasztalsz némi izgalmat. Ilyenkor azt is megfigyelheted, hogy a stressz-szinted nem csökken azonnal. Ez az egyik típusú frusztráció (ezt hívják hasznos stressznek): ez a fajta izgalom előrevisz, jobb dolgok elérésére buzdít. Ahhoz hasonló, mint amikor valami ihletet ad, aminek a hatására valami jobbat, szebbet, élvezetesebbet szeretnél alkotni. Ez megjelenhet akkor is, amikor fair módon fogalmaznál meg egy üzenetet. Nem szabad elfelejteni, hogy a kommunikációd nemcsak rólad szól, hanem arról is, amiről írsz, vagy amit alkotsz és megosztasz. És persze a közönségről, akinek szánod.
A másik típusú frusztráció sokkal inkább rólad szól. Ezt akkor érezheted, amikor csupán ki akarsz adni magadból valamit. Ez a kiadni kívánt érzelem, a benned lévő feszültség a posztolással egyből csökken. Azonban röviddel utána hirtelen újra visszatér. De ha első felindulásból posztolunk valamit, többnyire meg is bánjuk, ráadásul ilyenkor sokkal érzékenyebben reagálunk a negatív visszajelzésekre is, a visszautasítást személyesnek élhetjük meg. Mert igazából nem is megosztottunk valamit, nem az a célunk, hogy mások is részesei legyenek a velünk történteknek, inkább nyilvánossá tettük egy erős érzelmünket. Mielőtt az online térbe bocsátunk egy olyan érzelmet, amelyet lehet, hogy közvetlenül előtte fogalmaztunk meg először, beszéljünk róla valakivel egy biztonságos és privát környezetben. De legalábbis soha nem árt még egyszer átgondolni, mielőtt elhamarkodottan cselekszünk.
Neked személyes tartalom, másnak csak adat
Minden, amit a neten csinálunk, nyomot hagy a különböző digitális felületeken, és kevesen tudják megállni, hogy ne reagáljanak a közösségi médiában megjelenő hírekre, üzenetekre, vagy maguk is ne tegyenek fel saját posztokat. Így jelenik meg a virtuális térben a digitális lenyomatunk. Minden megosztás, keresés, üzenetváltás az interneten a csakis ránk jellemző értékes adatok nagy mennyiségét hozza létre. Ma már nincs olyan tartalom vagy adat, amely csak úgy érintetlenül maradna. Mindegyiket valahol valakik összegyűjtik, rendszerezik, és eladják. Épp ezért fontos, hogy semmiképpen se ossz meg olyan privát tartalmat, amellyel kapcsolatban azt érzed, hogy később fennáll a veszélye, hogy megbánod. Arra pedig különösen érdemes figyelned, hogy a saját, a barátaid vagy a családod életének másra nem tartozó részletei ne kerüljenek fel a netre.
Amikor éppen átéljük életünk legmélyebb szorongásat, kétségeit, örömeit vagy vágyait, akkor és ott ezek az érzelmek jó eséllyel nem az online térbe valók. Ne feledd, mindig van lehetőséged átgondolni, mi tartozhat másokra. De még ha sokszor úgy is érzed, hogy azonnal cselekedned, reagálnod kell, igazából akkor is van időd arra, hogy akár többször végiggondold, milyen módon és pontosan mit is osztasz meg a nagyvilággal.
Bakti Tamás pszichológus
Kiemelt kép: sedoillustration
