Szinte minden lány emlékszik arra, hogyan érezte magát az iskolában, amikor éppen menstruált. Vagy azért, mert váratlanul jött meg, és vészhelyzet alakult ki, vagy éppen testnevelésórára kellett menni, amikor görcsölt a hasa, vagy egyszerűen csak kényelmetlenül érezte magát a betét vagy a tampon miatt. Esetleg egyáltalán nem tudott az órákon figyelni, mert a saját testével és az érzéseivel volt elfoglalva.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen érezzük magunkat ebben az időszakban. A menstruáció többnyire nem okoz különösebb tüneteket, mégis sokan negatív előjellel gondolnak a saját menstruációjukra. A testi-lelki tünetek egyértelműen összekapcsolódnak. Számos kutatás mutatott rá arra, hogy a menstruációval szemben kialakult negatív vélekedést inkább környezeti tényezők határozzák meg, mint genetikai faktorok. Tehát az, hogy hogyan vélekedünk a menstruációról általában, az a környezet negatív elvárásainak függvénye.
Különösen igaz ez a menstruáció kezdetére. Mivel a 10–12 éves lányoknak alig van tudása és tapasztalata a saját testük működéséről, így az első menstruáció váratlanul érkezik, nem véletlenül éppen abban az időszakban, amikor a testük is nagyobb és látványosabb változáson megy át. Ráadásul ebben az életkorban az identitás még alakulóban van, tehát a környezet vélekedése és reakciója nagyon meghatározó.
11–16 éves lányok szerint a menstruációhoz szégyen, félelem és kellemetlen érzés társul. Nagyon ciki szólni egy barátnőnek vagy egy felnőttnek az iskolában, pláne a boltba bemenni, és vásárolni egy csomag betétet.
Hogyan erősít rá erre a média?
A menstruációval kapcsolatos termékek reklámjai a legtöbbször azt hangsúlyozzák, hogy az általuk ajánlott terméknek köszönhetően észre sem lehet venni, ha valaki éppen menstruál, akár titokban is lehet tartani. Persze nagyon jó, hogy egyre több és egyre kényelmesebb termék áll rendelkezésre, hogy biztonságosan és kellemetlen élmények nélkül teljen az a néhány nap. A reklámok azonban sokszor azt a fals képzetet keltik, hogy pontosan úgy lehet élni, mint bármelyik másik napon: nem probléma, ha munkába, iskolába vagy uszodába kell menni.
Probléma valóban nincs, de menstruáció azért van. A havonta jelentkező vérzés természetes folyamat, amelynek lehet örülni, nem örülni, lehet fájdalommal vagy tünetmentesen átélni, lehet rettegve és döbbenten állni 16 évesen a mosdóban, ha nem jön meg, és lehet boldogan ugrándozni, ha 30 évesen késik. Egyvalamit nem lehet: úgy tenni, mintha nem létezne. A média mégis azt sugallja, hogy titkold el, folytasd az életed ugyanúgy, tovább erősítve a menstruációt övező tabukat.
A bennünket körülvevő világ tehát nem abban erősíti meg a gyerekeket, hogy foglalkozzanak a testükkel, a lelkükkel, a nőiségükkel, a szexualitásukkal. Mindezek a kifejezések még mindig túl sok helyen számítanak tabunak. A saját testünkhöz való viszonyunk meghatározza, hogyan vélekedünk a menstruációról, és ez fordítva is igaz: a menstruációhoz kapcsolódó szégyenérzet enyhülése sokat segíthet abban, hogy elfogadjuk a testünket olyannak, amilyen.
Az iskola sem bízhatja csak a szülőre
Az iskolai szexuális nevelés még mindig szexuális felvilágosítás néven fut (ha van egyáltalán), ami azt jelzi, hogy a tanrend egyszeri, gyorsan lezavarható, kipipálható feladatot teljesít. Jellemzően még mindig a fizikai tényeket és tudnivalókat hangsúlyozzák biológia- vagy osztályfőnöki óra keretében. De ha a pedagógusok is kellemetlenül érzik magukat ettől a helyzettől, akkor nyilvánvaló, hogy a gyerekek is hasonlóan zavarban lesznek. A téma még mindig tabunak számít, a gyerekek felnőttel csak ritkán osztják meg a kérdéseiket, a kételyeiket, az aggodalmaikat, és a felnőtteknek sem magától értetődő, hogy erről beszélgessenek a gyerekekkel.
Pedig a lányoknak természetesen nagy szükségük van a gyakorlati tudnivalókra, főleg ami a menstruációhoz kapcsolódó termékeket, azok használatát illeti. Emellett azonban biztosan kellene a nőiségről, a szexualitásról, a pornóról, az érzelmek szerepéről, a fiúkról általánosságban is beszélgetni. És az sem mindegy, hogy ki az a felnőtt, esetleg kortárs, aki eligazítja őket ezekben a fontos kérdésekben.
Az internetről sokkal több információhoz jutnak hozzá, mint ami a koruknak és az érettségi szintjüknek megfelelő lenne. Nagyfokú szorongást élnek át azok a gyerekek, akik olyan tartalommal találkoznak, amelyet nem értenek. Így a mai lányoknak fontosabb, mint valaha, hogy őszinte és bizalmi kapcsolataik legyenek, mivel a média és az internet pillanatok alatt választ ad minden felmerülő kérdésre. Az viszont nem biztos, hogy a kapott válaszok hitelesek, megbízhatóak, és a javukat szolgálják.
Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy fontos a gyerekek védelme, akkor szánjunk időt azokra a kérdésekre, amelyek igazán lényegesek az életükben, beszélgessünk velük a menstruációról, a szexről, a kamaszkori terhességről vagy az abortuszról.
Mivel az idejük legnagyobb részét az iskolában töltik, így a pedagógusok számára is kikerülhetetlen, hogy beszélgessenek a gyerekekkel. Lehetőleg mindenről, ami a gyerekeket érdekli és érinti. A menstruáció kérdése pontosan ilyen téma.
Dehát egy ilyen órán mindenki csak nevetgélni fog zavarában!
Az első percekben biztosan így lesz. Főleg akkor, ha sem a tanár, sem az osztály nem szokott hozzá ahhoz, hogy olyan kérdésekről is lehet beszélgetni, amelyeket általában meg sem szoktunk említeni. Ezekben az iskolákban a gyerekek fel sem merik tenni a kérdéseiket, mert olyan a légkör, hogy még a kérdések megfogalmazása is nehezen megy. De fontos, hogy legyen olyan felnőtt a környezetükben, akivel lehet őszintén, nyíltan beszélgetni. A lányok 75%-a a kortársaival beszéli meg a legfontosabb dolgait, de kell hogy legyen kapaszkodó, biztos forrás, ahonnan jól lehet tájékozódni. Ilyen lehet a szülői nevelés, a megfelelő iskolai felvilágosítás és a hiteles netes oldalak is.
Az iskolák sokszor külső segítséget kérnek a különböző témák iskolai feldolgozásához, de ezek többnyire nem érhetők el ingyenesen. A pedagógusoknak nem a szülői feladatokat kell ellátni, de a gyerekeket az iskolában is fontos lenne abban segíteni, hogy önmagukat, a testüket és annak működését megismerjék és elfogadják.
Néhány alapvető kérdésben muszáj lenne odafigyelni a lányokra:
- Világosan látni, ki miért és mikor hiányzik rendszeresen az iskolából.
- Vannak-e olyan lányok, akikre jobban oda kell figyelni a ciklusuk időszaka alatt?
- Milyen az iskola felszereltsége (van-e elég vécépapír, esetleg ingyenesen használható betét, tampon, megfelelő-e a mosdók tisztasága)?
- Az iskola közösségében van-e megállapodás arról, hogy a tanárok hogyan kezelik azt a helyzetet, amikor a lányok menstruálnak, és ez valamilyen változást, változtatást igényel-e a tanárok részéről (tesiórán felmentés, iskolából hiányzás, rossz közérzet, rosszullét figyelembevétele)?
Igazolt iskolai hiányzás menstruáció miatt?
Világszerte lányok milliói hiányoznak az iskolából azokon a napokon, amikor menstruálnak. A lányok és a felnőtt nők egy részének életminőségét jelentősen befolyásolja a menstruáció, nagy fájdalmat élnek át, görcsöl a hasuk, kellemetlenül érzik magukat. Havonta pár napot azonban nem lehet hiányozni sem az iskolából, sem a munkahelyről.
Sok helyen még mindig nagy a bizalmatlanság az iskolai hiányzásokkal kapcsolatban. Nem mindig derül ki, hogy pontosan miért nem mennek iskolába a gyerekek. A számtalan ok mellett sok esetben a menstruáció okozta kényelmetlen érzés, a higiéniai eszközök hiánya vagy a szégyenérzet az oka annak, hogy a lányok néhány napig nem mennek iskolába. Fontos lenne ezzel a kérdéssel is komolyan foglalkozni, hiszen ezek a lányok a tanulásból, fontos programokból, a társas együttlétből, a közösségi életből is rendszeresen kimaradhatnak.
A menstruáció minden serdülőkorú lányt érint, akik az idejük nagy részét az iskolában töltik. Felnőtt nők már bátrabban beszélnek a saját menstruációjukról, de a gyerekeknek még segítségre van szükségük ahhoz, hogy ne maradjon tabu ez a téma.
Stáhly Katalin pszichológus
Kiemelt kép innen.
