Minden gyereknek joga van a biztonságos gyerekkorhoz, és a szexuális edukációnál hatásosabb eszközt nem ismerünk a gyerekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére. Ezért nagyon fontos gyermekjogi szempontból is, hogy a gyerekek részesüljenek megfelelő szexuális edukációban.
Ha a szülők megbíznak a gyerekükben, és a gyerek is a szülőkben, akkor jó esetben tudnak róla, hogy a gyereknek már van szexuális kapcsolata. De még ekkor sem biztos, hogy a gyerek úgy érzi, hogy ezt a szüleivel kell megosztania. Ennek lehet az az oka, hogy a gyerek általában nem szívesen beszél a saját ügyeiről. Lehet, hogy a dolog természete miatt – magánügy! – nehéz szóba hozni a dolgot. Az is lehet, hogy ha rákérdezne a szülő, akkor megmondaná a gyerek, de a szülő érezheti úgy, hogy ilyesmire kínos rákérdezni – magánügy!
Hallottál a Snapchatről, de halvány lila gőzöd sincs, hogy mi az? Ismered a „snap” szó jelentését? Ez az a hang, amit a régi Pentax fényképezőgépek adtak ki, a „chat” pedig a laza, kötetlen beszélgetés angol megfelelője. De mit jelenthet a kettő együtt ‒ talán egy olyan társalgást, ahol fényképezőgépekről van szó?
A szülőnek aligha az a legfőbb vágya, hogy a gyereke ellentmondjon neki. Viszont mint minden más viselkedést, a nemet mondást is otthon, a családtagok között gyakorolhatja a gyerek biztonságosan, hiszen bennük megbízhat, nem kell attól tartania, hogy a viselkedése miatt megvonják tőle a szeretetet. Ha otthon nem szabad nemet mondania a gyereknek, akkor máshol sem fog tudni, olyan helyzetben sem, amikor pedig ezt várnák el tőle.
De kezdjük az elején. Amikor megszületik egy baba, tündéri, elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi a szülei türelmét, mert hosszú-hosszú percekig, sőt akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már ilyenkor megnyilvánul, akik a babasírástól olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, nemritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse.
A csecsemők/gyerekek táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülő erre hogyan reagál, egyáltalán reagál-e, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. A korai negatív étkezési tapasztalatok későbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek.
Ha nem vagyunk közszereplők, akkor jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Hozzájárulhatunk, eltűrhetjük, de tiltakozhatunk is egy-egy megjelenés ellen. Mindezt azért, mert a képmásunk, a hangunk a személyiségünk lenyomata, ezért különleges védelem illeti meg.
A tanár és diák között szövődő intim érzelmi kapcsolatot nevezhetjük ugyan szerelemnek, de egy ilyen viszony mégis valami nagyon mást jelent. Egyenlőtlenséget és alárendelést, kiszolgáltatottságot és kihasználást, titkot és titkolózást.
