A közösségi médiában, az online és a nyomtatott sajtóban, cégek reklámfelületein gyakran találkozunk gyerekszépségversenyre felhívó hirdetésekkel. Dúlhat a koronavírus-járvány, végigsöpörhet a Földön a gazdasági válság, a gyerekszépségversenyeket mégis megrendezik.
Az evészavarok, mint például az anorexia vagy a bulimia, olyan mentális betegségek, amelyekkel viszonylag későn kezdett foglalkozni az orvostudomány, ráadásul a mai napig számos sztereotípia, félreértés kapcsolódik hozzájuk. Éppen ezért fontos, hogy az Egyszer lent podcastjának egyik epizódjában Bánlaki D. Stella saját történetét osztja meg: hogyan lett az evészavar része az életének, milyenek voltak így a mindennapjai, hogyan érezte magát közben, hogyan ismerte fel a problémáit, és hogyan tanult meg felülkerekedni rajtuk – ezzel is segítve az érintetteket.
A felnövés millió kihívásával küszködő kamasz hajlamos magába zárkózni a kérdéseivel, és néha a szülő sem tudja, hogyan lehetne jól beszélgetni erről a gyerekével. Holott már rengeteg könyv született a témában, és nem is feltétlenül csak szakkönyvek – ezek közül válogattunk most. Vannak a listában olyanok, amelyek az evészavarokkal (tipikusan az anorexiával) foglalkoznak, de legalább ilyen fontos az is, hogy tudjuk: nem egyfajta test az, ami szép lehet. Az elfogadást sokszor tanulni kell, az úgynevezett testpozitivitás pedig épp azt mutatja nekünk, hogy lehetünk bár soványak, gömbölyűek vagy kicsit mások, mint az átlag, a testünk ugyanolyan értékes.
Gender, társadalmi nem, nemi identitás, női és férfi sztereotípiák és megannyi ezekhez kapcsolódó fogalom, amelyekről annyi mindent olvashatunk az interneten vagy könyvekben. Annyi mindent, hogy elég nehéz kiigazodni a sok információ között. A kamaszokban is kavarognak az önmagukkal kapcsolatos kérdések, és nem egyszerű ebben a kavalkádban kibogozni a szálakat.
Az anorexiások és bulimiások vagy a túlevéses problémával küzdők körében a legerősebb érzés, amelyet a segítő szándékú családtagok, ismerősök, barátok, időnként az orvosok, de olykor maguk a betegségben szenvedők is éreznek, a tehetetlenség. A gyógyuláshoz elsősorban a betegség és a beteg (adott esetben önmagunk) lehető legalaposabb megértése és megismerése szükséges. Ebben pedig a szakemberek mellett zseniális segítők a könyvek.
A legtöbb szülő tudatosan próbál figyelni arra, hogy a gyereke jó minőségű, a szervezete számára szükséges ételeket fogyasszon, rendszeresen mozogjon, eleget aludjon, megfelelő oktatásban részesüljön. Ha beteg, orvoshoz kíséri, ha segítségre van szüksége, különórára vagy fejlesztő szakemberhez, ha pedig a gyerek önbizalma szorulna fejlesztésre, akkor… Akkor sajnos leginkább tanácstalanul széttárja a karjait. Ebben a kérdésben ugyanis elképesztően nagyot fordult az elmúlt pár évben a világ, így nincsenek kész receptjeink és jó mintáink a „hogyan”-ra.
A gyermekkori elhízás – amelynek gyakorisági csúcsa 7‒12 éves kor között van ‒ többféle okra vezethető vissza.
A szülői minta minden helyzetben meghatározó ‒ nincs ez másként a gyerekek egészséges testtudatának kialakításában sem.
A tökéletes test iránti vágy csak a lányokra jellemző? Lehet egészséges életmódra nevelni a gyerekeket? Hogyan segíthet ebben a család?