Tag

trauma

Browsing

A válófélben lévő párok sokszor már nem is emlékeznek a boldog, szerelmes, közös életükre, pedig annak idején biztos nem gondoltak arra, hogy eljutnak idáig. De az egyik legfontosabb dolog, amit a válás során szem előtt kell tartani, hogy egymástól válnak el, nem a gyereküktől. És bár a válás mindenképpen fájdalmas, de pszichológusok egyöntetű véleménye, hogy ahol a szülők nem válnak el, de folyamatosan veszekszenek, ha sok a szülők közötti erőszak, vagy állandósul a feszült hangulat, az nagyobb kárt okoz a gyerekekben, mintha külön élnének.

Manapság az együttélések, házasságok több mint a fele válással végződik, és bár a gyerekeknek a saját közösségeikből is ismerős lehet ez a helyzet, ettől még nem lesz könnyű. A válás a gyerek számára egyet jelent azzal, hogy az addig biztonságosnak, rendíthetetlennek hitt világa megtörik. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön tovább, elengedhetetlen a szülők közötti értelmes kommunikáció, mert csak így lehet csökkenteni a veszteség érzését, csak az őszinte beszélgetés segít a válás feldolgozásban, a krízishelyzetek elkerülésében.

Vajon milyen irányba viszi a felnőtt életünket, ha a bennünk élő traumatizált gyereket nem gyógyítjuk meg? Ha a sebeket nem gyógyítjuk be, kapaszkodhatunk-e abba az illúzióba, hogy ugyanolyan esélyünk van a boldogságra, mint a kevésbé sebzett embernek? Vajon gondolhatjuk-e, hogy fájó, vérző lelki sebekkel, beteg gyökerekkel lelkileg teljesen egészséges gyerekeket tudunk nevelni? A WMN.hu cikke.

Mindennapjainkat és társadalmunkat rengeteg tabu határolja, gondoljunk csak a halálra, a szexualitásra, a homoszexualitásra, a betegségekre, az alkoholizmusra, a válásra vagy a családon belüli bántalmazásra: a sor végtelen. A tabukat, melyek masszívan körbeveszik életünket, azzal tartjuk fenn, hogy nem vagy nem szívesen beszélünk bizonyos dolgokról – éppen azért, mert kellemetlen a téma, vagy szégyelljük magunkat miatta, esetleg szemérmessé válunk már a gondolatától is, hogy kimondjuk, vagy mert azt gondoljuk, nem tartozik másra. De leggyakrabban azért, mert nekünk, velünk sem beszélt róla senki.