Vajon milyen irányba viszi a felnőtt életünket, ha a bennünk élő traumatizált gyereket nem gyógyítjuk meg? Ha a sebeket nem gyógyítjuk be, kapaszkodhatunk-e abba az illúzióba, hogy ugyanolyan esélyünk van a boldogságra, mint a kevésbé sebzett embernek? Vajon gondolhatjuk-e, hogy fájó, vérző lelki sebekkel, beteg gyökerekkel lelkileg teljesen egészséges gyerekeket tudunk nevelni? A WMN.hu cikke.
Mindennapjainkat és társadalmunkat rengeteg tabu határolja, gondoljunk csak a halálra, a szexualitásra, a homoszexualitásra, a betegségekre, az alkoholizmusra, a válásra vagy a családon belüli bántalmazásra: a sor végtelen. A tabukat, melyek masszívan körbeveszik életünket, azzal tartjuk fenn, hogy nem vagy nem szívesen beszélünk bizonyos dolgokról – éppen azért, mert kellemetlen a téma, vagy szégyelljük magunkat miatta, esetleg szemérmessé válunk már a gondolatától is, hogy kimondjuk, vagy mert azt gondoljuk, nem tartozik másra. De leggyakrabban azért, mert nekünk, velünk sem beszélt róla senki.
Iskolapszichológushoz bármilyen problémával lehet fordulni, legyen az tanulási vagy egyéb, az iskolában megélt nehézség, a kortársakkal való kapcsolati problémák, szerelem, betegség, szülők válása, bármilyen trauma, bántalmazás stb. Ennek három lehetséges módja van: kérheti maga a gyerek, a pedagógus vagy a szülő.