Minden ember igényli, hogy valahová tartozzon. Ez akkor is így van, ha egyesek büszkén vállalják, hogy ők magányos farkasok.
Amikor szükséged van valamire, amikor az örömödet akarnád megosztani, vagy esetleg védelemre szorulsz, a körülötted levőkre számíthatsz. De mi van, ha nem akarnak veled lenni? Mi van akkor, ha az a csoport, ahová tartozni szeretnél, vagy ahová eddig tartoztál úgy dönt, hogy nem fogad be téged?
Ilyenkor az a helyzet, hogy ez mindenkinek nagyon rossz.
Mi történik…?
Elsősorban persze neked, mert nem érted, hogy mi bajuk van veled, és miért fordultak ellened. Ha azt várják, hogy megváltozz vagy valamit másképp csinálj, akkor miért nem segítenek inkább?
Lehet, hogy kevésbé látszik, de rossz a csoportnak is, amelyik téged kizár a soraiból (kiközösít). Talán van egy-két olyan hangadó, akik most attól érzik jól magukat, hogy az történik, amit akartak. Vagyis bizonyíthatják, hogy ők irányítják a csoportot. Akinek ilyen bizonyítási igénye van, az csak látszólag irányít, valójában őt irányítja valamilyen bizonytalanság és kényszer.
A kiközösítés mindenkinek rossz
A csoport többi tagja szintén nem érzi jól magát, mert többnyire mindenki tudja, hogy a kiközösítés túlzás, talán nem is igazságos, még az is lehet, hogy nincs alapja. Ugyanakkor senki sem mer ellene szólni, mert fél, hogy ő is így jár. Ezek a csoporttagok attól szenvedhetnek, hogy nem tudják a valódi akaratukat érvényesíteni, mert félnek a hangadóktól és a következményektől.
Szőke András
Kiemelt kép innen.
