Mi minden kavarog bennünk, ha szerelmesek leszünk? Miért fáj ennyire a szakítás? Hogyan viselkedjünk, ha nem akarunk cirkuszolni? Néha a versek is adhatnak választ. Egy kortárs írása.
Járunk? Hát persze
Egy hétig aztán
el leszel felejtve.
Reggel és délután egy ölelés
Senki ne higgye
hogy ez egy szenvedés.
Nem is szólunk egymáshoz
Nem érintjük arcunkat
„szerelmünk" arcához.
Szeretjük mi egymást
S amíg együtt vagyunk senki
ne mondjon mást!
Miért kell ezt? Értelme nincs,
mint egy kincsesláda
mibe nincs semmi kincs.
Ne hazudjatok nekünk
Barátaitok vagyunk,
ismerünk, szeretünk.
Megismerni egymást valóban
Támogatni, segíteni
mindenféle gondban.
Talán egyszer beszélgetni
Az utcán egymás mellett
kézen fogva menni.
Ha sor kerül a szakításra
Váljatok el barátként nincs
szükség cirkuszolásra.
Miért kell ezt? És ha már érzed
Hogy fáj az is ha rá kell nézned
Miért kell még erőltetni
Csendben, halkan el kell engedni.
Bagoly Andris
Kiemelt kép innen.
