Csókolózni nagyon jó dolog, most már tudom. De az első alkalom előtt legalább annyira féltem, mint amennyire most szeretem. Mert ugye számos kérdés felmerülhet, amíg nem történik meg az első. Például nehéz elképzelni, hogy hogy a fenébe nincs útban közben a másik arca, orra, nyelve. Mégis hogyan veszünk levegőt? Egyenesen a másik orrnyílásából? Ráadásul ott vannak a kezek… azokkal is kellene valamit kezdeni! Vagy csak lógjanak bénán, mint két élettelen rongydarab? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi történik a szánkban! Jobbról balra vagy balról jobbra kell körözni? Ha egyáltalán azt kell csinálni…
Gyakorlat teszi a mestert?
Én a kétségeket gyakorlással próbáltam eloszlatni. Persze nem valódi emberrel próbálkoztam, mert az már tényleg csók lett volna, és abból csak egy első van. Ezért főleg a kézfejemet hívtam segítségül. De egyszer-kétszer még a tükörrel is próbálkoztam. Kancsalul meredtem az arcomra, és csábító pillantásokkal próbáltam feledtetni, hogy azok az én saját szemeim. De ugyanaz volt a baj mind a két módszerrel. Egyik sem olyan, mint egy másik ember, és egyik sem olyan, mint egy igazi száj. Szóval nem bizonyultak igazán hasznosnak, esetleg csak abban, hogy csökkentették a szorongásomat. Kicsit talán jobban elhittem, hogy majd éles helyzetben nem vallok szégyent, és a számomra oly fontos szerelmem nem fog hangosan nevetve otthagyni, miközben felháborodik bénaságomon.
A szeretetünk kimutatása a lényeg
Soha senki nem nevetett ki. Soha senki nem mondta azt, hogy bénán csókolózok. Pedig végül csak annyit tettem, hogy megpróbáltam kimutatni a másiknak, hogy mennyire szeretem. Hogy átengedtem magam az érzésnek. Mert akkor valahogy maguktól jönnek a dolgok. Ma sem tudnám megmondani, hogy miért nincs útban a másik, és hogy hogy kell levegőt venni közben, pedig már nagyon rég volt részem az első csókban. De az az igazság, hogy közben nem is erre figyelünk. Csak a másikra. A lelkére, arra, hogy mennyire jó vele. Persze figyelhetjük a reakcióit is, hiszen mindenki másképp szeret csókolózni. De a lényeg nem a hogyanban van, hanem hogy tényleg közel akarj lenni a másikhoz, mert szereted. Ha pedig még úgy érzed, hogy túl korai a csók, akkor várj vele nyugodtan. Ha viszont megérett a helyzet, akkor elég valószínű, hogy jól fog sikerülni. Már csak azért is, mert a másik is szeret, és ő is közel szeretne lenni hozzád.
Papp Helga
