Author

B. Zsofi

Browsing

Miért nem lehet megoldás az iskolarendőrség?

A statisztikai adatok szerint a közfeladatot ellátó személyek közül a legnagyobb veszélynek a buszvezetők, a jegyellenőrök, a mentőtisztek, a szociális munkások és a pedagógusok vannak kitéve. A legtöbb erőszakos cselekmény ellenük irányul. A tanárok is közfeladatot látnak el. Esetükben nagyobb a kockázata annak, hogy munkájuk során olyan helyzetbe kerülnek, amikor elszabadulnak az indulatok. A tényállás szerint nemcsak a nyílt erőszak számít veszélyeztetésnek, hanem az akadályoztatás, illetve a fenyegetés is. Bár ezekben az esetekben ténylegesen nem sérül meg senki, kb. 45 százalékban nem esik bántódása a sértettnek, de aki átéli, azért még érezheti magát veszélyben.

Ismersz olyan gyereket a környezetedben, aki lehangolt, magába fordul, egyedül van? Esetleg konkrétan tudod, hogy valami probléma nyomja a vállát? Nem tudod, hogyan segíthetnél neki? Már próbáltál, de nem fogad el személyesen segítséget tőled? Hogyan kaphat mégis segítséget? Az itt felsorolt problémák és tünetek jelentős része megjelenhet bármilyen korú gyereknél, de vannak olyanok is, amelyek inkább a kamaszokra jellemzőek. A segítség nyújtásánál és keresésénél is elsődleges szempont, hogy mire van szüksége a gyereknek/kamasznak. Összegyűjtöttünk pár helyet, ahová fordulhatsz, vagy amit ajánlhatsz neki!

Az iskolai osztályok zárt közösségek, „kényszerközösségek” – a gyerekek majdnem mindennap találkoznak, és naponta sok órát töltenek együtt. Természetes, hogy ebben a helyzetben ugratják, piszkálják egymást, a baj nem is ezzel van. Baj akkor van, ha a szerepek megmerevednek. Képzeljünk el egy háromszöget, aminek egyik csúcsán az van, aki ugrat valakit, egy másik csúcsán az, akit ugratnak, a harmadikon pedig a többiek, akik ezt látják. Normális esetben ez a háromszög állandó forgásban van: egy gyerek hol az egyik, hol a másik csúcson találja magát, hol őt ugratják, hol ő ugrat másokat. Bullyingról akkor beszélünk, ha a háromszög már nem forog, és mindig ugyanaz a gyerek van a ugratott, zaklatott helyzetében.

Biztos sokan találkoztak már a „dietetikus szakember” kifejezéssel, vagy csak hallottak róla, esetleg az egészséges élelmiszerek címkéjéről ismerős a „dietetikus ajánlásával” szókapcsolat. Hogy jobban belelássunk a feladatai mögé, nézzük meg, mit is csinál valójában, kik fordulhatnak hozzá, és mikor keressük fel a gyerekünkkel.

Emlékszel, amikor gyereknapon medvecukortól lett ragacsos a kezed? Amikor nem mertél felülni a körhintára, de irigykedve nézted a tesóidat, amint egészen a felhőkig repülnek? Emlékszel, hogy milyen volt első nap iskolába menni? Olvasni hangosan harmadikban, miközben a padtársad úgy csikiz, hogy a tanár ne vegye észre? Mikor az egyik lánynak megtetszett a csattod, amit szünetben kitépett a hajadból? Emlékszel hogyan nevetett az egész osztály hetedikben, amikor azt mondtad, a bálna bőrizomtömlővel mozog? És amikor azon nevettek, hogy a tanár azt mondta rád, „egy hülye százat csinál”? Mikor gimiben meg se mertetek mozdulni órán, mert ha véletlenül a földre esett a ceruza, azért egyes járt? Mikor tesiórán térden csúszva kellett bocsánatot kérni a tanártól? De hogy miért, arra már nem is emlékszel…

Gyerekszemmel: egy külön univerzum – just for you

Velev Dóra így próbálja elmagyarázni a szülőknek, hogy mi is az a TikTok: „Az egy külön univerzum. Aki ismeri, azt tudja, hogy itt bármi előfordulhat. A TikTok elsősorban egy közösségimédia-platform, ami a szokásos dolgokat is tartalmazza, mint például cset, megosztások, kommentek, kedvelések, követések. Azonban az oldal lényege a videomegosztás és a követőgyűjtés. És ez az, amitől olyan misztikus az egész: ugyanis arra nincs pontos válasz, hogy milyen tipikus videók vannak a TikTokon. Az oldal görgetése közben találkozhatunk nyugdíjasokkal, szülőkkel, teljes családokkal, kisgyerekekkel, állatokkal, tematikus videókkal, rejtőzködőkkel, a közösségi média celebjeivel, és nyilván a túlnyomó többség a fiatalok.