Iskolapszichológushoz bármilyen problémával lehet fordulni, legyen az tanulási vagy egyéb, az iskolában megélt nehézség, a kortársakkal való kapcsolati problémák, szerelem, betegség, szülők válása, bármilyen trauma, bántalmazás stb. Ennek három lehetséges módja van: kérheti maga a gyerek, a pedagógus vagy a szülő.
A jog nem egyszerűen csak kötelezettséget jelent, hanem a védelem eszköze is. A gyerekekre vonatkozó jog akkor jó, ha minden egyes gyerek érdekeit képviseli – ha nemcsak lehetőséget ad arra, hogy általa kielégítsük az igényeiket, de felelős felnőttként megteremti a feltételeit annak is, hogy a szükségleteiket figyelembe vehessük.
Az idősebbekhez lassabban, a külföldiekhez hangosabban kell beszélni. A lányok bénán futnak, a fiúk pedig nem lelkiznek. Igazság, vagy legitimációs mítosz? Mi a különbség a kettő között, és hova vezethet, ha megtanuljuk megkülönböztetni őket?
A legtöbben egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy mi, felnőttek segítsünk a kamaszoknak eligazodni a gyerekkor és a korai felnőttkor közötti átmeneti időszakban, és hogy tudjuk a szexuális fejlődést annak kezelni, ami: egészségesnek és természetesnek. Mégis sokan vagyunk, akik gyerekként nem láttunk a saját családunkban jól működő példát arra, hogy miként is kellene egy szülőnek a gyerekével beszélgetnie a kamaszkori változásokról, ezért nem igazán tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá. Ezer kérdés kavarog a fejünkben: Mi az, amit jó, ha megosztok a gyerekkel? Mi az, amivel esetleg már ártok? Mit milyen korban kellene elmondani? Milyen szavakat használjak?
A gyerekek jogairól többnyire akkor esik szó, ha egy gyereket bántalmaznak, bűncselekmény történik, konfliktusos a válás, vagy jogvédők kampányolnak a diszkrimináció, szegregáció ellen. Pedig a gyerekek jogait elsősorban nem a jogászok és érdekvédő szervezetek tudják megvédeni, hanem a szüleik. A jogok jelen vannak a család hétköznapaiban, a játékban, neten, a házi feladatokban, a fegyelmezésben. Ha megismerik őket a gyerekek, könnyebben válnak tudatos, felelős és másokat tisztelő személyekké.
Nemrég a Parlament elé terjesztették a Köznevelési törvény módosítását, amelyben megjelenik az iskolaőrség mint új intézmény. A módosítás szerint az iskolaőrök feladata a megvédeni a pedagógusokat az ellenük irányuló erőszaktől. A változtatást azzal indokolták, hogy a tanárokat ért atrocitások után, amelyek az elmúlt időszakban töténetek, a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személyek fokozottabb védelme szükséges.
Ma már mondani sem kell, hogy sportolni nem csak hasznos, egészséges, de örömöt is ad. Minél fiatalabb életkorban kezdi el valaki, annál nagyobb valószínűséggel lesz a mindennapjai része, annál nagyobb az esélye annak, hogy egy életen át tartó szokássá válik. A szülők ezért többnyire keresnek valamilyen sportot a gyerekeiknek, ami azért is jó, mert a gyerekek maguktól is sokat mozognak. Vagyis mozognának, akár sokkal többet is, ha nem élnének megannyi szabály között, ha az iskolában töltött idő nem húzódna át a késő délutánba, ha maradna idejük, lehetőségük a szabadban töltött kötetlen mozgásra, játékra.
Az Országgyűlés nemrég úgy módosította az anyakönyvi törvényt, hogy létrehozta az eddigi „nem” helyett a „születési nem” fogalmát, amely utólag nem változtatható meg. Az indoklás szerint a nem meghatározása biológiai alapokon nyugszik, az orvos az elsődleges nemi jelleg, illetve a kromoszóma alapján tudja azt megállapítani. Mivel pedig a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, így annak a jogi módosítására az anyakönyvi nyilvántartásban se legyen (utólag) lehetőség.