Lehetetlen állandóan felügyelni a gyerekeinket, ahogy az is illúzió, hogy ellenőrizhetjük, mikor mit csinálnak az online térben. A különböző felületek: a TikTok, a Snapchat vagy az Insta oldalain is teljesen reménytelen vállalkozás követni, hol bukkan fel, és mit csinál a gyerekünk.
Ma már a legtöbb családban téma a biztonságos internethasználat és az online jelenlét, de vajon eleget beszélgetünk ezekről, és a megfelelő témák mentén tesszük? A Telekom és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kutatásának eredményei kapcsán megtudtuk, hogy mi okozza a gyerekek számára a legtöbb bizonytalanságot, illetve mi nyugtalanítja őket a neten. Minisorozatunkban ezeket vesszük sorra, és segítséget nyújtunk abban, hogyan érdemes beszélgetni ezekről.
Gender, társadalmi nem, nemi identitás, női és férfi sztereotípiák és megannyi ezekhez kapcsolódó fogalom, amelyekről annyi mindent olvashatunk az interneten vagy könyvekben. Annyi mindent, hogy elég nehéz kiigazodni a sok információ között. A kamaszokban is kavarognak az önmagukkal kapcsolatos kérdések, és nem egyszerű ebben a kavalkádban kibogozni a szálakat.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és a Magyar Telekom közös online felmérést készített a 18 éven aluliak körében, hogy megtudja, mit gondolnak a gyerekek például a digitális oktatásról, vagy hogy mi a fontos nekik az interneten. A kutatás eredményéről itt olvashatsz részletesen. A válaszok alapján állítottuk össze ezt a cikket: a gyerekek szerint ezekre kell figyelni az interneten.
Szinte minden lány emlékszik arra, hogyan érezte magát az iskolában, amikor éppen menstruált. Vagy azért, mert váratlanul jött meg, és vészhelyzet alakult ki, vagy éppen testnevelésórára kellett menni, amikor görcsölt a hasa, vagy egyszerűen csak kényelmetlenül érezte magát a betét vagy a tampon miatt. Esetleg egyáltalán nem tudott az órákon figyelni, mert a saját testével és az érzéseivel volt elfoglalva.
Ma már a legtöbb családban téma a biztonságos internethasználat és az online jelenlét. De vajon eleget beszélgetünk, és mindezt a megfelelő témák mentén tesszük? A Telekom és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közös, gyerekek részvételével készült kutatásában arról kérdeztük a gyerekeket, hogy miről lenne szükségük több információra az internettel kapcsolatban: másodikként jelölték meg, hogy többet szeretnének tudni arról, hogy mi történik az adataikkal a neten. Lehet, hogy te magad is bizonytalan vagy ebben a kérdésben, ezért megpróbáltuk összeszedni, amit a témában tudni érdemes és amiről fontos lenne beszélni, illetve készítettünk a témában egy cikket a gyerekeknek is, ezt itt találod: https://yelon.hu/szemelyes-adatok-a-neten/
A lányoknak hosszú a hajuk, szoknyát viselnek, a rózsaszín a kedvencük, és csoportosan járnak pisilni. A fiúknak rövid hajuk van, mindig kéket vesznek fel, és biztos, hogy nem sírnak. Igaz? Vagy mégsem?
Az online kihívás (challenge) általában olyan üzenet, felhívás, fénykép vagy videó, amelyben a kihívó valamilyen feladat elvégzésére buzdítja az érdeklődőt. Ez történhet személyesen, szóban, vagy a kihívó akár videóra felvéve is rögzítheti az elvégzendő feladatot, majd valamilyen közösségi portálon közzéteheti, hogy az minél több emberhez eljusson, és minél többen elvégezhessék. Számos fajtája létezik.
Vajon milyen irányba viszi a felnőtt életünket, ha a bennünk élő traumatizált gyereket nem gyógyítjuk meg? Ha a sebeket nem gyógyítjuk be, kapaszkodhatunk-e abba az illúzióba, hogy ugyanolyan esélyünk van a boldogságra, mint a kevésbé sebzett embernek? Vajon gondolhatjuk-e, hogy fájó, vérző lelki sebekkel, beteg gyökerekkel lelkileg teljesen egészséges gyerekeket tudunk nevelni? A WMN.hu cikke.
Mindennapjainkat és társadalmunkat rengeteg tabu határolja, gondoljunk csak a halálra, a szexualitásra, a homoszexualitásra, a betegségekre, az alkoholizmusra, a válásra vagy a családon belüli bántalmazásra: a sor végtelen. A tabukat, melyek masszívan körbeveszik életünket, azzal tartjuk fenn, hogy nem vagy nem szívesen beszélünk bizonyos dolgokról – éppen azért, mert kellemetlen a téma, vagy szégyelljük magunkat miatta, esetleg szemérmessé válunk már a gondolatától is, hogy kimondjuk, vagy mert azt gondoljuk, nem tartozik másra. De leggyakrabban azért, mert nekünk, velünk sem beszélt róla senki.