Sokan érzik úgy, hogy a gyerekek állandóan a képernyőt bámulják, de azt már kevesebben tudják, hogy mit csinálnak ott, és miért. Fontos, hogy támogassuk és védjük őket, ehhez pedig figyeljünk oda rájuk: ismerjük meg, mi érdekli vagy zavarja őket a neten vagy a digitális oktatásban, mi jelent nekik valódi segítséget az online tér biztonságos használatában, vagy mire van szükségük a szülőktől, tanároktól.
Az élete egy bizonyos szakaszában minden gyerek rákérdez arra, hogy mindannyian meghalunk-e, amelyre tulajdonképpen csak egyetlen jó válasz létezik: igen. A felnőttek sokszor elhárítják a gyerekek halállal kapcsolatos kérdéseit, de mire is kíváncsi tulajdonképpen ilyenkor az óvodás gyerekünk? Nem biztos, hogy a konkrét válaszra van szüksége, inkább elsősorban arra, hogy erről beszélgessünk.
„Állj a sarokba!” Ismerősen hangzik? Néhányunknak sajnos igen. Bár a gyerek nem fog azon gondolkozni, hogy mit tett, és hogyan teheti jóvá, de szégyenérzetet, dühöt eredményezhet a sarokba állítás. De szükség van-e a büntetésre? Célunk-e, hogy a gyerek rosszul érezze magát?
A közösségi médiában, az online és a nyomtatott sajtóban, cégek reklámfelületein gyakran találkozunk gyerekszépségversenyre felhívó hirdetésekkel. Dúlhat a koronavírus-járvány, végigsöpörhet a Földön a gazdasági válság, a gyerekszépségversenyeket mégis megrendezik.
Mit tehetünk, hogy legalább szenteste le tudjuk tenni kicsit a félelmeinket, fájdalmainkat, és az ünnep igazi üzenetére meg egymásra tudjunk figyelni? Hogyan segíthetjük a gyerekeinket a készülődésben, amikor azt sem tudjuk, mire számítsunk? Lesznek vendégeink? Fogunk találkozni a nagyszülőkkel? Együtt tölthetjük az estét? Megannyi kérdés, amiknél ezúttal nem rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e a jó válaszokat…
Ez a cikk nem azoknak szól, akiknek december 24-én jut eszükbe, hogy valakit kifelejtettek a megajándékozandók közül, és azoknak sem, akik az utolsó pillanatban rohangálnak a boltokba, hogy vegyenek valami kicsi és valószínűleg haszontalan apróságot. Ezt a cikket azok olvassák el, akik úgy érzik, az ajándék egyenlő a szeretetünk kifejeződésével, a törődéssel, és akik nem az ajándék ára vagy értéke alapján választanak, hanem úgy szeretnének meglepetést szerezni, hogy közben valami egyénit, személyre szólót adnak.
Gyerekbarát anyag készült az online kérdőíves konzultációkkal kapcsolatos gyakori kérdésekről, hogy segítsük a gyerekek tudatos véleménynyilvánítását.
A koronavírus terjedésével megjelent egy újfajta zaklatási forma, a vírusbullying: azokat a gyerekeket közösítik ki a társaik, akikről kiderül, hogy megfertőződtek a Covid19-cel. Egymás kicsúfolása, bántása, kiközösítése ugyanolyan veszélyes lehet, mint a fizikai, az érzelmi vagy a verbális erőszak. A járványhelyzet fokozódásával a gyerekek között is egyre inkább szaporodik a kortárs zaklatásnak ez a fajtája, pedig ez éppannyira elfogadhatatlan, mint az agresszió bármely formája.
Van, aki régről ismeri, van, aki még csak most ismerkedik vele, de kevesen vagyunk, akik még soha nem kerültünk kapcsolatba a szorongással. Mégis, amikor felbukkan az életünkben, legtöbbször igyekszünk kitérni a találkozás előtt, vagy ha nem megy, nem tudomást venni arról, hogy belépett a szobába.
A távoktatás egyrészt nehéz feladatot jelent valamennyi szereplőnek: a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak is; másrészt a digitális oktatás nem egyszerűen internetfelhasználást jelent: a tantermen kívüli tanítás során mindennapossá válik a különféle online felületek használata, megnő az iskolák és az otthonok közötti adatforgalom. Ez pedig egy sor korábban fel sem merült problémát vet fel, amelyekkel korábban nem kellett foglalkozni: az adatvédelemet és az adatbiztonságot.