Mindig hibázom… Tudnom kellett volna… Nem figyeltem eléggé… Türelmetlen voltam… Sokszor szóltam bele a veszekedésbe… Megbántottam… Rosszat tettem neki… A szülőség nehéz és sokszor érezhetted már ezeket, de hidd el, nem vagy egyedül! Az a szülő, aki kételkedik, elbizonytalanodik, megkérdőjelezi saját tetteit, szomorkodik és néha bűntudatot érez, az odafigyel a gyerekére és a kapcsolatukra. Hiszen nem csak mi neveljük a gyerekünket, ő is nevel bennünket, ebben a csiszolódásban tanuljuk újra és újra saját szülői szerepünket.
Miután megkérdeztük a gyerekeket, mit csinálnak a neten, és hogy érzik ott magukat, a válaszaik alapján pedig sorra vettük a legfontosabb témákat, illetve készítettünk egy segédanyagot a tanáraiknak, most a szüleiknek készültünk egy online alapozókurzussal, amelyben 7 napon keresztül e-mailben egy-egy leckében vesszük végig a legfontosabb témákat és tudnivalókat.
A gyerekek alkoholfogyasztásáról szóló statisztikák nem megnyugtatóak – főleg úgy, hogy tizennyolc éven alulinak nem lehet alkoholterméket eladni, és a gyerekek súlyos veszélyeztetésének számít az, ha egy gyereket valaki rendszeresen ivásra csábít. Hiába a tilalom, az alkohol jelen van a gyerekek életében. Hozzájutnak úgy, ahogy a dohánytermékekhez (valaki megveszi nekik), de a legegyszerűbben úgy, hogy az otthon tartott alkoholra „járnak rá”. Valójában nem is az ügyeskedéssel van a gond, vagy azzal, ha a gyerekek túljárnak a felnőttek eszén.
Értesülj havonta ingyen a fontos, aktuális és hasznos gyerekneveléssel kapcsolatos tudnivalókról, érdekességekről, lehetőségekről!
Bár tudjuk, hogy a szerelemmel alapvetően jó érzések kellene hogy járjanak, a gyerekeink, ha körbenéznek, ritkán láthatnak boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élő felnőtteket – joggal gondolhatják hát, hogy teljesen természetes, ha a várva várt, nagy érzéshez fájdalmak, kétségek és a tehetetlenség érzése társul. Egy bizonyos pontig ez akár természetes is lehet – de mikortól kell közbeavatkozni? Milyen jelekre érdemes figyelni? Mit tehetünk szülőként?
A legtöbben egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy mi, felnőttek segítsünk a kamaszoknak eligazodni a gyerekkor és a korai felnőttkor közötti átmeneti időszakban, és hogy tudjuk a szexuális fejlődést annak kezelni, ami: egészségesnek és természetesnek. Mégis sokan vagyunk, akik gyerekként nem láttunk a saját családunkban jól működő példát arra, hogy miként is kellene egy szülőnek a gyerekével beszélgetnie a kamaszkori változásokról, ezért nem igazán tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá. Ezer kérdés kavarog a fejünkben: Mi az, amit jó, ha megosztok a gyerekkel? Mi az, amivel esetleg már ártok? Mit milyen korban kellene elmondani? Milyen szavakat használjak?
A legtöbb szülő tudatosan próbál figyelni arra, hogy a gyereke jó minőségű, a szervezete számára szükséges ételeket fogyasszon, rendszeresen mozogjon, eleget aludjon, megfelelő oktatásban részesüljön. Ha beteg, orvoshoz kíséri, ha segítségre van szüksége, különórára vagy fejlesztő szakemberhez, ha pedig a gyerek önbizalma szorulna fejlesztésre, akkor… Akkor sajnos leginkább tanácstalanul széttárja a karjait. Ebben a kérdésben ugyanis elképesztően nagyot fordult az elmúlt pár évben a világ, így nincsenek kész receptjeink és jó mintáink a „hogyan”-ra.
A pénz kérdése többször is előkerülhet a nevelés során, de a kamaszkor beköszöntével megkerülhetetlenné válik, hogy végiggondoljunk néhány dolgot. Kell-e zsebpénzt adni a gyereknek? Ha igen, mennyit? Mikortól? Bele lehet szólni, hogy mire költheti? Persze a kamaszokat ugyanúgy foglalkoztatja a zsebpénz, de talán kicsit leegyszerűsített formában – leginkább az a része fontos, hogy legyen, esetleg hogy még több legyen.
Kelly Clarkson arról énekel, hogyan élte meg és dolgozta fel, hogy az apukája elhagyta gyerekkorában.