Ez az az ünnep, amikor ha egy csapat bikát szabadon engednénk a városban, biztos, hogy lerombolnák egész Budapestet. Teljesen felbőszülnének a mérhetetlen vörös szívrengeteg láttán. Néhányan, akiknek nincs párjuk, szintén hasonló indulatokkal küzdenek magukban, és mély undorba fojtják az egyedüllét miatti elkeseredettségüket.
Pedig a Valentin-nap igazából nem is a szerelem, hanem a szeretet ünnepe. Igen, mint a karácsony.
A szerelemről vagy a szeretetről szól a Valentin-nap?
Csak itt nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem Cupido (az a kis dundi gyerek, aki nyilakat lő a szívekbe), illetve az ő hatására a szerelmünk. Na meg a barátaink, ha pontosan ismerik ezt az ünnepet, és nem hiszik, hogy csak azt érdemes köszönteni ezen a napon, akivel csókolózni is szoktak.
Szóval attól, hogy épp valakinek nincs barátja/barátnője, még nyugodtan fejest ugorhat a rózsaszín lufik és csillámpónik birodalmába, esetleg a szívecskés ételek rengetegébe, és ajándékozhat bátran!
A szándék a lényeg
Aki pedig értetlenül áll, és esetleg túlzott közeledésként tekint a kedves gesztusra, azt nyugodtan fel lehet világosítani, hogy őt informálták félre ezzel a nappal kapcsolatban. Akiknek van párjuk, azoknak látszólag csak annyi a dolguk, hogy válasszanak a mérhetetlenül óriási kínálatból, vagy legyenek kreatívak, és alkossanak. Ha belegondolunk, ez sem kis kihívás: a döntésképtelenség vagy az ügyetlen kezekkel való elkeseredett harc. De sebaj, úgyis a szándék a lényeg… na meg a szívecske… ami benned van.
Papp Helga
Kiemelt kép innen.
