A jeti ma már nem divat. Még a filmekben sem, nemhogy a ruha alatt. Pedig voltak olyan évtizedek, nem is olyan régen, amikor a hónaljkutya természetes tartozéka volt minden embernek. Aztán egyszer csak történt valami, és mára már szinte minden szőrszál ciki. Nem csak az orrban. És főleg a lányokon. Bár már a fiúk számára is egyre kevesebb az a terület, ahol megengedett a szőrzet.
Pucéran egyre inkább hasonlítunk egy meztelencsigára. Nincs is ugye annál szebb! De ez is mutatja, hogy hiába is próbálunk megszabadulni állati örökségünktől, eredetünket nem tudjuk letagadni.
Meg lehet barátkozni a szőrrel?
Mindenki számára egyértelmű, hogy a karon, lábon és a hónaljon gyárilag szőr nő, amivel valamilyen eszközzel általában fel is vesszük a harcot. Az arcon már csak a fiúknak engedélyezett, bár a szakállas nők is kezdenek divatba jönni. De azért a buszon még ritkán látunk ilyet. Pedig naná, hogy gyakran előfordul, hogy egy-egy rakoncátlan szál a lányokat is emlékezteti arra, hogy bizony az ő testükben is előfordul ám a tesztoszteron (a fiúk férfias nemi jellegéért felelős hormon). Ezeket egy szemöldökcsipesszel könnyen kihúzhatjuk, kivéve, ha komplett bajusszá fejlődnek. Ebben az esetben marad a szőkítés vagy az eltávolítás. De persze meg is barátkozhatunk velük, ha már úgy hozzánk nőttek.
A szőr nem ritka, mégis mumus
A lányoknál talán a has, míg fiúknál a hát a legnagyobb mumus. Már legalábbis azok számára, akik ilyen szőrökkel is rendelkeznek. Pedig ez sem számít ritkának. Tessék csak néhányszor szétnézni a strandokon! Senki sincs egyedül a szőrzetével. És ha valakivel eljutunk addig, hogy ruha nélkül is látjuk egymást, akkor valószínűleg már sikerült észrevenni benne az embert a szőr mögött. Akkor már csak az számít, hogy őrá vágyunk. Szőröstül, bőröstül.
Papp Helga
Kiemelt kép innen.
