Látszólag egyértelmű, hogy valaki fiú-e vagy lány: hogyan viselkedik, milyen ruhát hord, mi a neve ‒ a valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb.
A nemi identitásunk aszerint alakul, hogy mennyire azonosulunk az egyik vagy a másik nemmel. Lehet, hogy most fejcsóválva azt gondolod: „De hát az tök egyértelmű, tök világos, hogy valaki fiú-e vagy lány!”, de a valóság ennél kicsit bonyolultabb. Hogy milyen nemhez tartozónak tartjuk magunkat, az több mindentől is függ. És bármilyen furcsa, a nemi identitásunk nem csak a biológiai nemünkkel áll összefüggésben.
Biológiai nem =/= nemi identitás
Hogy mi?! Szóval azt állítom, hogy ha nemi identitásról beszélünk, akkor nem csak az számít, hogy milyen nemi szerveid vannak, hanem az, hogy minek érzed magad: fiúnak, lánynak vagy esetleg valami másnak. A legtöbb ember nemi identitása megegyezik a biológiai jellemzőivel (azaz a biológiai nemével), de ez nem igaz mindenkire: az úgynevezett transz emberek például a másik nemmel azonosulnak, mert egyszerűen úgy érzik, hogy oda tartoznak. Ha ez egyelőre zavarosnak tűnik, akkor az azért lehet, mert magyarul nem teszünk különbséget a biológiai nem (angolul sex, ejtsd: szex) és a társadalmi nem (angolul gender, ejtsd: dzsender) között, hanem mindkettőre nemes egyszerűséggel a nem szót használjuk. A nemi identitás viszont kizárólag az utóbbira vonatkozik: így lehet független a biológiai nemtől.
Oké, de ha nem a testi jellemzőktől, akkor mégis mitől függ a gender?
Először is attól, hogy az adott társadalom mit vár el a női és férfiszerepeken belül, milyennek gondoljuk a fiúkat, és milyennek a lányokat – és itt most nem a testükre gondolok, ennél többről van szó.
A fejünkben (és a kultúránkban) létezik egy elég szilárd kép arról, hogy mi az, ami a lányokra igaz, és mi az, ami a fiúkra. (Ezeket egyébként társadalmi nemnek vagy gendernek nevezzük.)
Például egy tipikus férfi biztos, hogy erős, jól tájékozódik, nem szokott sírni, becsületes, kedveli az autókat, szeret sportolni stb. Ezzel szemben egy tipikus nő családanya, jól főz, szeret táncolni, fontos számára, hogy mindig szép legyen, és nagyon kedves.
Kimondatlan elvárások – meg kell nekik felelni?
A dolog azonban nem mindig ilyen egyszerű: biztosan te is ismersz olyan lányt, aki igazi vezéregyéniség, esetleg olyat, aki időnként verekszik (és még győz is), és olyan fiút, aki igazán megértő, és mondjuk jobban szeret beszélgetni, mint focizni. Lehet, hogy néhányan furcsán néznek rájuk, de valójában nincsen velük semmi baj (értsd: a verekedés természetesen nem szép dolog, de semmivel nem nagyobb probléma, ha egy lány verekszik, mint ha egy fiú), éppen csak a tulajdonságaik egy része nem felel meg a biológiai nemük alapján elvártaknak.
Amit magunkról gondolunk
Szóval a második dolog, amitől a nemi identitásunk függ, az az, hogy mit gondolunk magunkról. A biológiai nemem nő: nagyjából megfelelek a lányokról alkotott képnek? Vagy több minden igaz rám abból, amit a fiúkról gondolunk? Esetleg mindkét oldal megvan bennem, és ezek akár egyszerre is érvényesülhetnek? Vagy éppen helyzetfüggő, hogy mikor melyik oldalam kerül előtérbe? Sok a kérdés, ezért rengeteg különböző válasz létezik. Vannak például olyanok, akik sem fiúként, sem lányként nem azonosítják magukat, mert nem tudnak (és nem is akarnak) megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket feléjük támasztanak. Őket összefoglaló néven genderqueereknek (ejtsd: dzsenderkvír) nevezzük.
Amit magunkról tudunk: érzünk
A harmadik és legfontosabb dolog viszont nagyon egyszerű: a nemi identitás (mint minden identitás) elsősorban egy érzés. Végeredményben azt mutatja meg, hogy hogyan tudod magad a legjobban elhelyezni a világban.
Az érzéseinket sok minden befolyásolhatja, de az biztos, hogy akkor is léteznek, ha nem tűnnek logikusnak, vagy egyenesen furcsák és szokatlanok mások számára.
És ami még fontosabb: tiszteletet és elfogadást érdemelnek mindenkitől. Ez pedig különösen igaz a nemi identitásunkra, hiszen ez az egyik legalapvetőbb és bennünket a leginkább meghatározó érzésünk.
Bauer Flóra
Kiemelt kép innen
