Gender, társadalmi nem, nemi identitás, női és férfisztereotípiák és megannyi ezekhez kapcsolódó fogalom, amelyekről annyi mindent olvashatunk az interneten vagy könyvekben. Annyi mindent, hogy elég nehéz kiigazodni a sok információ között. Bennünk pedig kavarognak az önmagunkkal kapcsolatos kérdések, és nem egyszerű ebben a kavalkádban kibogozni a szálakat.
Te fiú vagy, vagy lány?
Például biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, akitől azt kérdezgették oviban a rövid haja miatt a többiek, hogy most akkor „te fiú vagy, vagy lány?”. Habár később megnövesztettem a hajamat, az a kérdés, hogy mit jelent lánynak vagy fiúnak lenni, még most is dolgozik bennem. Ráadásul én bizonyos szempontból nagyon megfelelek, más szempontból meg nagyon nem felelek meg a lányokkal kapcsolatos elképzeléseknek, ami sokáig meglehetősen összezavart. Legalább annyira szerettem kisautókkal játszani, mint babákkal, és fanatikus rajongója voltam az indiános, hajótöréses, háborús regényeknek csakúgy, mint Jane Austennak. Ja, és persze apró darabokra szereltem szét az összes elektromos kütyüt, ami otthon épp elromlott. Sőt volt egy születésnapom, amire csavarhúzót kértem, mert olyan típus nem volt otthon, nekem márpedig épp az kellett.
Lehet „eléggé” lánynak vagy fiúnak lenni?
Most akkor nem vagyok eléggé lány? ‒ merült fel bennem gyakran a kérdés. És ami még rémesebb: nem is leszek soha az? Próbáljam erősíteni a lányos oldalamat? De akkor mi lesz azzal a részemmel, ami abban az állapotban nem érzi jól magát? Fogok tetszeni úgy bárkinek, ha én nem szeretem sminkelni magam? És sorolhatnám tovább azokat a dilemmákat, amelyekkel meg kellett (és némelyekkel mind a mai napig meg kell) küzdenem. Természetesen nincs ez másként sok fiú esetében sem, akik szintén találkoznak olyan kérdésekkel, a nemükkel kapcsolatos feltételezésekkel, amelyek nem biztos, hogy igazak rájuk (tudjátok, minden fiú kedvenc színe a kék, és mindannyian hatalmas focirajongók, amiben természetesen egytől egyig ügyesek is).
Kellenek egyértelmű válaszok?
Az egyik pillanat, amely megkönnyítette a helyzetemet, az volt, amikor rájöttem, hogy a kérdéseimre igazából nincsenek egyértelmű válaszok. Sokan gondolkoznak ugyanezeken, és minél több nézőpontot ismerek meg, annál inkább tudom, hogy miben érzem magam kényelmesen. És szerintem ez az elsődleges szempont.
Heltai Júlia
Kiemelt kép innen
