Fiú

Ki mondta, hogy a fiúk nem sírnak? Lehet, hogy tévedett

Neked is, nekünk is segít a sírás, de nem mindenkinek megy. De miért és hogyan is segít igazából?

Van, aki szeretne sírni, de nem tud, és van, aki nem szeretne sírni, mégis elerednek a könnyei.

Emlékszel, milyen volt, amikor még kicsi voltál, és valami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna? Hogy mit csináltál, amikor elestél, és beütötted valamidet?

Nagyon valószínű, hogy sírtál. Akár fiú vagy, akár lány, kiskorodban az ösztönös válaszod az volt a nehézségekre, hogy sírni kezdtél – ezt remélhetőleg meghallotta valaki, aki ilyenkor segített.

A sírás a nehézségekre adott válasz

Később valószínűleg megtanultad, hogy szavakkal is lehet segítséget kérni, és nem feltétlenül van szükség a könnyekre, hogy egy nehéznek ítélt helyzet megoldódjon. Ezért már tudod, hogy konkrét segítséget már szavakkal is kérhetsz, és ha sírsz, azért sírsz, mert valami olyan dolog ér, olyan érzelem kerít a hatalmába (szomorúság, tehetetlenség, düh, bánat, veszteség), amelytől elerednek a könnyeid. Vagyis a sírással reagálsz valamire, és nem fordítva ‒ nem te akarsz valamilyen reakciót kiváltani a környezetedből a könnyeiddel. Sok fiú addigra viszont sajnos azt tanulja meg, hogy neki „nem szabad” sírnia ‒ pedig maradnak helyzetek később is, amelyekre nincsenek szavak. Óvodáskorig a fiúk és a lányok pontosan ugyanannyit sírnak, és ezt nagyjából 10 évesen még a fiúk is megengedik maguknak. Később viszont ‒ ha erre vannak nevelve ‒ sem ők, sem a környezetük nem tűri a könnyeket. A lányok engedékenyebbek magukkal, illetve gyakran a környezetük sem tiltja, hogy akár idősebb korukban is sírva fakadjanak, ha valami nagy fájdalom, kellemetlen élmény vagy megrázó esemény éri őket.

Segíthet akkor is, ha a tested, és akkor is, ha a lelked fáj

Amikor a testük vagy a lelkük fáj, a fiúk sokszor inkább magukban őrlődnek: magukban tartják a fájdalmukat, és ettől a tehetetlenség érzése egyre erősebb és egyre dühítőbb lesz.

Amikor valaki sír, akkor igazából megengedi a testének és a lelkének, hogy reagáljon arra, ami történik vele, így csökken a tehetetlenség érzése. Ha tudtál már valaha igazán, szívből sírni, akkor talán te is érezted, hogy utána felszabadultabb lettél, hogy a sírástól megkönnyebbültél. Lehet, hogy te is tudnál sírni, de nem teszed, mert a többiek nem tudnak vele mit kezdeni ‒ magadnak akkor is megengedheted a könnyeidet.

Amikor a lelked izzadja ki magából, ami nehéz…

A sírás nagyon egészséges, és teljesen természetes reakció – vannak, akik emiatt „érzelmi izzadásnak” nevezik, hiszen közben levezeted a benned lévő feszültség egy részét is.

Nem véletlen, hogy többek közt James Bond, Ryan Gosling, Bruce Willis és Will Smith fegyvertárában is szerepel a sírás:

Szóval bárki is mondta, hogy a fiúk nem sírnak, lehet, hogy tévedett – a fiúk is sírnak. A fiúknak is vannak érzelmeik, és nekik is az a jó, ha át tudják élni őket: otthon, egyedül, valakinek a vállán, társaságban, telefonon, csendben, befelé vagy hangosan, kifelé zokogva. 

Nemcsak a sírás segíthet, van más megoldás is

Mindenki máshogy éli meg a rá ható dolgokat, bármennyire is jó és egészséges dolog sírni, nem mindenki képes rá, és nem mindenkinek tudja elfogadni a környezete a könnyeket. Lehet, hogy te nem tudsz sírni, amikor valami nehézség vagy szomorúság ér, de ilyenkor sem kell az érzelmeidet magadban tartanod. Van, hogy az is elég, ha valaki meghallgat (ha máshol nem, a Yelon-chaten biztosan), de egy nagy futás vagy egy kiadós edzés, egy maratoni séta, egy tombolós, zenehallgatós rendrakás, esetleg egy jó buli mind-mind segíthetnek abban, hogy egy kicsit könnyebb legyen – kinek mi. 

Nem ciki, ha néha a szemed is „megizzad”

Ahogy nagy melegben mindannyian izzadunk, de nem ugyanúgy, nem ugyanannyira, ugyanúgy „izzadhat” a szemünk is, ha komoly érzelmi hatás alá kerülünk, ha valami fáj, vagy ha tehetetlennek érezzük magunkat ‒ és van, akinek ilyenkor sírni nehezebb, de van, akinek az, ha nem engedheti szabadon a könnyeit. 

Nagy Viktória

Kiemelt kép: Lisa Aisato