Mitől félsz? Talán csak az kell, hogy tedd, amit teszel. Talán csak azzal ronthatod el, ha semmit sem teszel. Mire vársz?
Csak lépj egy lépéssel közelebb! Csak nézz rám úgy, ahogy más még nem tette! Csak vágj valami zavart képet! Csak köszörüld a torkod, igen, úgy, elcseszetten, erőltetetten! Csak nézz körbe, mintha pókot keresnél a sarokban! Csak vegyél levegőt, mintha szólni próbálnál, és nyeld is vissza! Csak mutasd, hogy ez a vívódás szinte már belülről őröl fel! Csak halkan, elcsukló hangon, szólalj meg! Csak mondd úgy, ahogy szerinted az helyes, közben lépj felém egy lépést kezed tördelve közelebb! Csak látszódjon a szemeden, hogy ez most őszintén szól! Csak ne fordulj vissza, mintha már nem lenne ott az ajtó! Csak lépj felém, most már határozottan! Csak szólj erőteljesebben, hogy rám figyelj! Csak emeld feljebb a hangod, úgy, hogy látszódjon a testeden végigfutó félelem! Csak mondd, és tested az őszinteségtől remegjen! Csak érintsd meg a vállam, úgy, ahogy szerinted még nem érintették meg! Csak pihentesd a kezed ott, ahol megérintettél! Csak hidd, hogy ez az érintés a kommunikációs csatorna köztünk, s ne engedj el többé! Csak mondd tovább, a vállamat simogatva, a tekintetemre várva! Csak mondd, olyan elszántsággal, mint aki nem ismer lehetetlent! Csak próbálj mindentől megóvni! Csak gyűljön könny a szemedbe, úgy, mintha még senki sem hullajtott volna értem könnycseppet! Csak legyen a csend köztünk már természetes! Csak hidd, hogy te leszel az első, talán az egyetlen! Csak ne add fel! Csak maradj mellettem! Talán csak, csak rád van szükségem. Csak így, csak Te!
Major Georgina (19 éves)
Kiemelt kép innen
