A ránk nagy hatással lévőktől tanulunk, akár jók, akár rosszak. Valahogy ebből alakulhattak ki a példaképek is. Kell valaki, aki példa a számunkra, és amikor döntés előtt állunk, feltehetjük a kérdést: Vajon ő mit tenne?
A példaképek valószínűleg sokunk életében nagy szerepet játszanak. A példaképeink leginkább sztárok és celebek, fiktív személyek (mesehősök) és valódi emberek (filmszereplők), történelmi személyek (írók és költők, szentek stb.) vagy esetleg olyan emberek, akikkel nap mint nap találkozunk, és igazán nagyra tartjuk őket (szülők, tanárok). Azért válhatnak követendő példává, mert úgy érezzük, hogy abból, amit ők képviselnek, valami fontosat át kellene emelni a saját életünkbe, és van, hogy erőt merítünk belőlük. Olyan személyekből lesz példakép, akik életvitelükkel, tulajdonságaikkal a kor és a társadalmi közeg egy-egy erkölcsi vagy kulturális értékét jelenítik meg.
Hogyan válasszunk példaképet?
Fontos, hogy példaképünket ne csak a szakmai sikerei miatt válasszuk ki. Például valaki hiába nagyon jó sportoló, attól még lehet, hogy nem azokat az értékeket képviseli, amikben hiszünk. Ha úgy gondoljátok, hogy valaki akár a példaképetek lehetne, akkor érdemes megnézni, hogy miben hisz, milyen életet él.
Vajon változnak az ideálok?
A 19-20. század fordulóján a fiatalok leginkább irodalmi és történelmi alakokat választottak példaképeiknek, majd a tv megjelenésével már popsztárok, sportolók és színészek váltak példaképekké. A nemek között is feltűnő a különbség: a 20. század elején a lányok 20–50%-a választott magának férfi ideált, főleg a közvetlen közelükben élők közül, viszont a fiúk közül senki se választott női példaképet, és túlnyomórészt inkább közéleti személyeket választottak.
Nem baj, ha a világ másik felén él, a neten keresztül közelinek tűnik a youtuber is
Manapság a társadalomban a példaképek inkább a youtuberek és az Insta-sztárok. Ezek az influenszerek sokszor valótlan képet mutatnak önmagukról és a környezetükről. Az a legfontosabb egy példaképben, hogy az igazi értékeit lássuk meg, és ne a gondosan felépített hamis énjét. Mert minél inkább őszinte valaki, annál inkább megbízhatsz benne. Az a fő, hogy megtaláljuk bennük azt, amit keresünk – nem kell, hogy bensőségesen ismerjük ahhoz, hogy elismerjük őt, bár minél közelebb áll hozzánk, annál jobban megbízunk benne.
Sajnos egyre kevesebb az igazi példakép. Míg kisgyerekkorunkban a szüleink voltak számunkra a leginkább követendő példák, serdülőkorunkra nehezebb hiteles embert találnunk, akire felnézhetünk. Sokan próbálunk rálelni arra, aki fontos, aki utat mutathat, akinek számít a véleménye, mert példaképekre igazán szükség van. Az egyházi sajtóban és könyvekben rendszeresen lehet olvasni példaképül állítható személyekről, és a könyvtárakban is mind több olyan hang- és videokazettát őriznek, amelyeken szülők-nagyszülők vallanak az életükről, tevékenységeikről. Aki igazán keres, az ily módon is felfedezheti, hogy jelen vannak példaképként elfogadható személyek, követésre alkalmas tettek.
Levi, Gyermekjogi Követ
Kiemelt kép: Szathmáry István – Thyillustration
