Megérkezett a rettegett „motiválatlan időszak”. Most kéne teljesíteni, de ilyenkorra már mindenkinek elfogy az energiája. Kellene a szünet, egy nagy pihenés, de néha még karácsonykor is csak arra gondolok, hogy „értékes perceket veszítek, pedig tanulnom kellene, nem érek semminek a végére”. Persze a dolgozat, a félévzárás egy ideig motivál, mégis van, hogy órákig csak a falat bámulom.
Félév végi hajrá. Hideg van, köd, rossz az idő. Na és persze idén ehhez hozzáadódik, hogy be vagyunk zárva, ezáltal erősen beszűkültek a lehetőségek, ahol és amikor„kiereszthetjük a gőzt”. Az időnk nagy részét otthon, a számítógép előtt töltjük, ezáltal semmi sem szab határt például a sorozatnézésnek, ha véletlenül a tananyag helyett abba merülünk bele. Nem szól a csöngő, nem kell rohannunk a buszhoz, hogy beérjünk órára.
Nem találkozunk annyit emberekkel sem, mint azt megszoktuk, a folyamatos online kommunikáció pedig egy idő után nehézkessé válik. Majd felmerül a kérdés: vajon csak engem nem keresnek, vagy mindenki elvan otthon a saját világában? Ez pedig még jobban kizökkent. És azt sem tudjuk, mit várhatunk a jövőtől, várhatunk-e egyáltalán akármi változást a közeljövőben. Nem meglepő tehát, ha nem vagyunk folyamatosan motiváltak, nem tudunk 0–24-ben pörögni, tanulni, mosolyogni, koncentrálni. Képtelenség. A diákok sem robotok, mi is elfáradunk. Van, hogy nem megy a koncentrálás, és órák telnek el a plafont bámulva. Kell idő és lehetőség a kikapcsolódásra. De hogyan? Hiszen annyi a teendő… Pedig alapvetően nem bonyolult egy kicsit kikapcsolni, pihenni, szemléletmódot váltani, motivációt, energiát gyűjteni. Például így:
Sétálj egyet!
Ha csak 15–30 percet is, de sétálj egy kicsit. Lehetőleg olyan helyen, ahol nem kell maszkot viselni (erdőben például), hiszen akkor tudod igazán élvezni a szabadságot, akkor tudsz teljesen elvonatkoztatni a körülötted zajló világtól. De bárhol sétálhatsz egy jót. Menj le az utcára, nézz körül, szemléld meg a fákat, a házakat, hallgasd a madarakat…
Ha nagyon nem megy a tanulás, tarts (belátható ideig tartó) szünetet, és csak utána állj neki újra!
Egyszerűen azért, mert ha nem megy, ha nem tudod magad rávenni, ha csak szenvedsz és mindjárt elalszol a tananyag fölött, nem érdemes folytatni. Ilyenkor a legjobb pihenni kicsit, időt adni magadnak és a lelkednek, hogy feltöltődj és ráhangolódhass a munkára. Nézd meg azt (a szigorúan egy) videót, amelyen tanulás helyett gondolkozol, írd meg azt az üzenetet, amelyet a tankönyved fölött fogalmazgatsz, jegyzeteld le a gondolataidat, főzz egy teát, sétálj egyet… Utána sokkal könnyebb lesz nekikezdeni.
Váltogasd a tanulási módszereket!
Ha nem megy úgy, hogy felmondod magadnak, készíts vázlatot vagy gondolattérképet. Ha így sem sikerül, mondd fel hangosan. Ha nem megy egyedül, keress fel egy barátot, akivel közösen tanulhattok. Ha nem érted, olvasd el a könyvet, vagy nézz meg egy videót róla, többek között a „Zanzán”. Próbálj ki különböző tanulást segítő appokat: tanulj szavakat a Quizleten, készíts gondolattérképeket vagy vázlatokat a Padleten vagy a Notionben, vagy hívd segítségül a Forest appot, amely segíteni fog kizárni a sok felugró üzenetet… ráadásul közben még virtuális fát is nevelhetsz! Kérdezz. Teszteld saját magad, állíts össze saját magadnak kérdéseket, keress a témában feladatokat. A lényeg, hogy változatos módszerekkel próbálj tanulni, akkor nehezebb beleunni és belefáradni.
Fix ideig tanulj!
Ilyen például a Pomodoro-módszer 25-25 perces elmélete. Nevezz ki egy fix időkeretet, amin belül végig koncentrálni fogsz, nem nézegeted a telefonodat (ebben különböző appok is segíthetnek), a közösségi médiát. Nem, a számítógépen sem. Kezdhetsz 15 perccel is, majd, ha már belemerültél a tananyagba, ez az idő hosszabb ideig is tarthat, például 25–30–50 percig. Majd tarts egy kis szünetet.
Igyál sok vizet!
Akármilyen banális dolognak is tűnik, hiszem, hogy segít, hiszen szükségünk van elegendő (és megfelelő) folyadékra.
Keresd a többieket!
Ha úgy érzed, egyedül vagy, csak szenvedsz a sok teendővel, és nincs semmi, amit várhatsz, nyiss a többiek felé. Nézz meg egy filmet, vagy sétálj egyet a családoddal, kérdezd meg a barátaidtól, hogy vannak, és tervezzetek be valami jó programot. Hiszen sokkal könnyebb úgy motivációt találni, hogy van valami, amit várunk.
Reznicsek Éva (21 éves)
Kiemelt kép innen
