A magányról szeretnék írni, amit nagyon nehéz megosztani másokkal, mivel pont azért érezzük, mert nem tudjuk, hogyan tudunk az adott állapotban kapcsolódni. A kapcsolatok ki tudják elégíteni azt az igényünket, hogy ne érezzük magunkat egyedül ebben a világban. Mégis időről időre vagy akár hosszabb ideig magányosnak érezhetjük magunkat akár a barátaink, a családunk körében vagy a párkapcsolatunkban is. Mi ennek az oka? És mi a magány?
A magány nem egyenlő az egyedülléttel.
Van, amikor nagyon is szívesen vagyunk egyedül: csak nézünk ki a fejünkből, vagy elmerülünk saját magunkban, egy kedvelt tevékenységben. Fel sem tűnik az idő múlása, mert valami fantasztikus dolgot élünk meg. De az is lehet, hogy az érzelmeink annyira elöntenek, hogy csak jólesik egy kicsit egyedül lenni, és félrevonulni mindenkitől, akár magunkra húzni vagy csapni az ajtót, és helyre rakni a dolgokat.
Amikor magányos vagy, és amikor egy kis egyedüllétre vágysz
A magány különbözik ettől: egy másik „forma”, egy újabb „alak”, amely különböző álarcokat tud magára ölteni, és váratlan pillanatokban is betoppanhat. Amikor csak rövidebb ideig érezzük, az jó alkalom lehet arra, hogy megtaláljuk önmagunkat. Egy séta alkalmával, az ágyon heverészve vagy egy társasági eseményen. Előfordulhat, hogy a környezetedben lévők ezt nem értik, és akár rád is sütik, hogy antiszociális vagy, esetleg különcnek, magadnak valónak látnak, pedig ilyenkor nagyon sok fontos történés zajlik benned, amelynek lehet, hogy nincs rögtön látható eredménye. Ezekben a helyzetekben sokszor formálódik a személyiséged, az identitásod, az érzelmeid. Ha kész vagy arra, hogy egyedül is feltaláld magad, akkor az ilyen helyzetek hozzásegítenek ahhoz, hogy mindezek után újra kapcsolódhass, hogy nyitni tudj mások felé, és olyan lehess velük együtt, amilyen igazán te vagy.
De a magány átélése nem mindig egyszerű, sőt nagyon szorongáskeltő, a hangulatunkra, az önbecsülésünkre negatívan ható állapot is lehet.
A szorongás pedig többféleképpen is hathat. Lehet, hogy annyira magába kerít ez az érzés, hogy egyáltalán nem tudunk másokhoz kapcsolódni. De az is előfordulhat, hogy bár keressük a kapcsolódást, hogy csökkentsük a szorongás érzését, mégsem tudjuk megmutatni magunkat a kapcsolatban. Ilyenkor megtörténhet, hogy túlzottan azonosulunk olyan értékekkel, amelyekkel nem értünk egyet, vagy olyan dolgokra mondunk igent, amelyek nem jók nekünk, csak azért, hogy érezhessük, egy közösség tagja vagyunk. Ebben sokat segíthetnek a technikai eszközök: mennyivel egyszerűbb a szorongató magányt leküzdeni azzal, hogy a telefonunk után nyúlunk, mielőtt még egyedül maradnánk. Ugyanakkor a „megosztok, tehát vagyok” telefonmód nem a kapcsolatokat, inkább az elszigetelődést erősítheti, mivel ugráló figyelmünk nem segíti az elmélyülést sem önmagunkban, sem a kapcsolatainkban.
Bárhogy is nézzük, a magány kettős: vágyhatunk is rá, de iszonyatosan lehet tőle szenvedni is.
Amikor fáj a magány
Ez azért lehet, mert ebben az állapotban valamilyen hiánnyal szembesülünk. Például lehet, hogy bár nagyon szeretnénk, de hiányoznak az életünkből a kölcsönösségen alapuló emberi kapcsolatok, a barátságok, a szeretetteljesebb családi kötődések. Az oda-vissza, az adás-kapás egyenlő mértéke csorbulhat ekkor. Lehet, hogy a kapcsolatban ezt csak mi érezzük, és a másiknak fel sem tűnik, de az is lehet, hogy mások az igényeink az együttlétre, a figyelemre, a törődésre, a szeretetre, mint a másik félnek. Ebben is nagyon sokfélék lehetünk: lehet, hogy valaki már pár órás egyedüllétet is nehezen visel, más pedig hónapokig is el tud lenni egyedül. Az is lehet, hogy ezt az érzést csak egy személy miatt érezzük, de lehet, hogy állandósult, és mindenre kiterjedt állapot válik belőle. Az utóbbi veszélyes lehet, főleg kamaszkorban, amikor nagyon fontossá válik, hogy mások elfogadjanak, és kortárs kapcsolatokat alakítsunk ki.
Ekkor nagyon sok negatív gondolat és érzés összegyűlhet, ami elsőre kibogozhatatlannak, másodjára kuszának tűnhet, így ezekben a helyzetekben még nagyobb szükség van a közösségek formálódására és megtartó erejükre.
Szóval próbáld leküzdeni a szorongásodat, és lépj oda másokhoz, vagy ha épp abban a helyzetben vagy, hogy észre tudod venni a másik magányát, menj oda hozzá, és vond be valamibe. Ezt nem biztos, hogy könnyű meglépni. Ha úgy érzed, hogy régóta küzdesz a magány érzésével, és egyedül nem sikerül megküzdened vele – bár sosem egyszerű –, érdemes szakember segítségét kérni. Hiszen míg az egyedüllét egy általad eldöntött, addig a magány egy nem önkéntesen választott állapot, amely ha sokáig elhúzódik, erősen befolyásolhatja a jóllétedet.
Vancsura Petra
Képek innen
