Hallottad már, hogy az érzelmeket titkolni kell, és nem szabad kimutatni, amit érzel? És azt, hogy az érzések akkor is hatnak, ha nem törődsz velük?
Képzeld el, hogy nagyon fázol. Remegsz, az ujjaid elgémberedtek, a szád szinte már kék, és ki is mondod, hogy fázol. Erre azt a választ kapod, hogy: „De hát nincs is hideg!” Ebből megtudod ugyan, hogy a másik nem fázik, de te nem érzed, hogy felmelegedett volna a levegő – sőt azt érzed, hogy a másik nem hiszi el neked, hogy fázol, nem veszi komolyan az érzéseidet, és időjárás-jelentést kapsz tőle megértés helyett.
Most képzeld el ugyanezt úgy, hogy bár tudod, hogy a másik nem fázik (lehet, hogy ő nem annyira fázós, vagy melegebb pulóver van rajta, esetleg nem annyira fáradt), miután szóltál, hogy te fázol, ő azonnal feljebb tekeri a fűtést, hoz neked egy pokrócot, vagy felajánlja, hogy menjetek melegebb helyre.
Vedd komolyan az érzéseidet
Ha az ember gyakran találja magát a fenti helyzetben, egy idő után azt tanulja meg, hogy „nem helyesek” az érzései. Idővel nem fog szólni, ha fázik, mert tudja, hogy úgysem változik semmi, viszont még azt is megkapja, hogy miért nem öltözött fel rendesen/miért nem bírja jobban/mit nyafog.
Ugyanez történik, amikor az ember szomorúságára, bánatára, dühére reagál így a környezete – ha pedig az illető fiú, még nehezebb dolga van. Sokan sokszor, sok helyen mondják, hogy a fiúknak mindig erősnek kell lenniük – aki pedig erős, az egyedül is megküzd minden nehézséggel.
Mindenkinek vannak, de mindenki máshogy éli meg őket
Pedig érzelmei mindenkinek vannak. Egyénenként nagyon más, hogy milyen erősek, mennyire változatosak, kifejezhetőek, kinek mennyire van igénye arra, hogy beszéljen róluk vagy elmélyedjen bennük, de vannak. Amiben viszont a legjobban különböznek az emberek, az az, hogy mit tanultak meg, mit tanítottak meg nekik akarva vagy akaratlanul arról, hogy mennyire tudják át- és megélni az érzéseiket, vagy hogy mit kezdjenek, mit kezdhetnek az érzelmeikkel.
Az érzelmek kimutatása, kifejezése tanulható
Az érzelmeiért senki nem tartozik felelősséggel – csak azért, hogy hogyan kezeli őket. Ez viszont tanulható, kezelhető, és meg is éri megtanulni. Ha ugyanis folyamatosan el kell fojtanod az érzéseidet, akkor lehet, hogy például a sok elfojtott düh szinte észrevétlenül az utolsó csepp lesz majd a pohárban, esetleg az egész olyan valakin csattan, aki nem is tehet semmiről. Ráadásul a sok magadba zárt szomorúság gyakran nem engedi észrevenni a szép és jó dolgokat.
Ami történik veled, az hat rád
Lehet, hogy te is azt tanultad meg, hogy „nem fázhatsz”, és egy idő után leszoktál arról, hogy kimondd, ha fázol, esetleg magadat is megpróbáltad ‒ néha remegve ‒ meggyőzni arról, hogy nincs is hideg. Sőt lehet, hogy sikerült is, és idővel tényleg nem érezted hidegnek a hideget ‒ de a kezed, a lábad el tud fagyni akkor is, ha annyit mondogatod, hogy „nem fázom”, hogy a végén még elhiszed. Ami körbevesz, ami történik veled, az hat rád. Ha nem mondogatod, hogy nem fázom, miközben majd megfagysz, hanem inkább keresel valami meleg helyet, akkor megúszhatod a tüdőgyulladást. Ugyanígy működik a többi érzelem is: ha tudsz/mersz fáradt, csalódott, dühös vagy szomorú lenni, akkor lehet, hogy ugyanazt a helyzetet megúszhatod kevesebb stresszel, idegeskedéssel, esetleg anélkül, hogy mindebből később betegségek alakuljanak ki.
Erre is igaz, hogy jobb kint, mint bent…
Ettől még persze nehéz és ijesztő lehet átélni és kimutatni az érzelmeidet, de elkezdhetsz ‒ kis lépésekben is ‒ kísérletezni. Kezdetnek például, ha legközelebb dühös leszel, megpróbálhatod szavakkal kifejezni. És bár a négy fal között akár a !@&*/!@># verziók is segíthetnek megszabadulni a rossz érzésektől, ha megtaláltad azt a társaságot, ahol nyugodtan és biztonságban kipróbálhatsz több verziót, akkor szabadon kísérletezhetsz, amíg rátalálsz az adott érzelmedhez és a saját stílusodhoz, természetedhez passzoló legjobb megoldásra – onnan kezdve, hogy „dühít, amit mondasz”, azon át, hogy „zavar, idegesít, ami történik”, egészen addig, hogy „ettől a helyzettől rettenetesen dühös vagyok”.
Nagy Viktória
Kiemelt kép innen
