Kapcsolatok

Mit tehetünk, ha valaki bánt minket vagy egy társunkat?

Az erőszakra nem lehet jó válasz az erőszak, de mindig van más megoldás! Segítséget kérni nem egyenlő az árulkodással – ne félj egy felnőtthöz fordulni, ha valaki bánt!

Először is fontos tudnod, hogy zéró tolerancia van Magyarországon a gyerekeket érintő erőszakkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb jogszabályok tiltják a gyerekekkel szembeni bántalmazás minden formáját, bárki is okozza azt (akár felnőtt, akár egy másik gyerek). Ez igaz az iskolában, otthon, az utcán vagy bárhol máshol.

Ha megütnek, és visszaütök, akkor megbüntethetnek?

Az mindig egy hihetetlenül ijesztő helyzet, amikor valaki szándékosan árt a másiknak, tudva, hogy ezzel milyen sérülést okoz. Ebben az esetben mindenképpen érdemes segítséget kérni: először is szólj egy olyan felnőttnek, akiben igazán megbízol (legyen az a szülőd, egy tanárod, egy szomszéd, bárki), de nagyon fontos, hogy ne maradj egyedül a fájdalmaddal és azzal, ami történt.

A segítségkérés nem árulkodás. Tudd, hogy nem az a hibás, akit bántanak, nem te vagy okolható azért, ami veled történt. Mindig attól függ, hogy hol történt az eset, de egy iskolai balhénál indulhat a bántalmazó ellen például fegyelmi eljárás vagy akár iskolán kívüli büntetőeljárás is. Persze egy verekedős helyzetben a józan ész szabályai szerint megvédheted magad, főleg, ha végképp nincs lehetőséged arra, hogy segítséget hívj, vagy elkerüld a másikat. De mindig igyekezni kell olyan megoldást találni egy bántalmazó szituációban is, amivel elkerülhető a további erőszak. És akár megpróbáltad elkerülni a verekedést, akár végső esetben megvédted magad, erről beszélj őszintén annak a felnőttnek, akitől segítséget kérsz, mert így ezért nem büntethetnek meg.

De mit tegyek, ha még mindig dühös vagyok arra, aki bántott?

A fizikai fájdalmon túl még rengeteg rossz, kellemetlen érzés kavaroghat ilyenkor benned, amelyekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Ilyen például a düh és a tehetetlenség. Ezek általában nem múlnak el maguktól, ezért nem mindegy, hogy mihez kezdesz vele. Sokszor azt hihetjük, az a megoldás, ha meggondolatlanul továbbadjuk a bántást vagy a fájdalmat. Pedig ezzel így sajnos mi magunk is bántunk. Általában az, aki minket bántott, csak egy korábbi fájdalmát adja tovább nekünk. És akit mi bántunk, ő is tovább fogja majd adni. És ennek sosem lesz vége, hanem egy mindenkinek nagyon fájdalmas ördögi kör lesz belőle.

Tehát akár szándékosan bánt valaki, akár a tudtán kívül árt neked, három dolgot tudatosíts magadban:

  • Az első, hogy lehetsz dühös, haragos, csalódott: ezek mind teljesen természetes érzelmek ilyenkor.
  • A második, hogy mit tudsz kezdeni ezekkel az érzésekkel, ha nem akarsz te is viszont bántani másokat. Pl. mindenképp szólj egy felnőttnek erről; vagy biztonságos keretek között akár megpróbálhatjátok meg is beszélni a történteket azzal, aki bántott, és így bocsánatot is kérhet; vagy ha nincs értelme vele beszélni erről, akkor magadban érdemes kitalálni, mitől érezhetnéd jobban magad.
  • A harmadik pedig, hogy felteszed magadnak a kérdést, hogy ez egy egyszeri eset volt, vagy valaki tényleg kinézett magának valamiért, esetleg direkt akar ártani neked, és az eset megismétlődhet? Ha a válaszod ezekre igen, akkor semmi esetre ne akard egyedül megoldani, mindenképpen kérj segítséget egy felnőttől, akiben megbízol.

Ha az iskolában valakit megvédek, és azért verekszem, akkor megbüntethetnek?

Attól függetlenül, hogy valóban bátorság kell ahhoz, hogy kiálljunk valaki mellett, akit bántanak, az iskolai verekedésre, erőszakra vonatkozó szabályok ilyenkor is érvényesek. Mint a jogaidat, úgy az iskolán belüli kötelességeidet is szabályok, tanterv, házirend határozza meg. Ezeket mindig követned kell, még akkor is, ha nem értesz velük egyet. Ilyen szabály az is, hogy a társaidat nem ütheted meg. Mindig próbálni kell olyan megoldást találni egy bántalmazó szituációban is, amivel elkerülhető a további erőszak (pl. szólni egy felnőttnek arról, ami történt a társaddal, hogy kapjon megfelelő segítséget). Fontos tudnod, hogy ha verekszel a suliban, annak komoly következményei lehetnek. Egy ilyen esetben általában fegyelmi eljárás indul, hogy kiderüljön, pontosan mi történt. Ennek szabályait, következményeit, illetve azt, hogy miért mi jár, az iskola házirendje határozza meg.

De ha szólok egy felnőttnek, az nem árulkodás?

Sokan küzdenek azzal a nehézséggel, hogy nem mernek szólni vagy segítséget kérni, ha látják, hogy valakit bántanak (vagy ha őt magát bántják), mert nem szeretnék, ha „árulkodónak” neveznék. Ezért is fontos, hogy tudd, mi a különbség az árulkodás és a segítségkérés között. Ha árulkodsz, akkor:

  • azt akarod, hogy a másik bajba kerüljön;
  • lényegtelen dolgokról van szó;
  • kárt okozol azzal, amit teszel.

És onnan tudod, hogy helyesen cselekedsz és segítséget kérsz, hogy:

  • azt szeretnéd, hogy valaki ne legyen bajban;
  • fontos dologról van szó;
  • nem okozol kárt azzal, hogy szólsz.

Mivel jár egy fegyelmi eljárás?

A nevelőtestület a fegyelmi eljárás alatt köteles meghallgatni mindenkit, és mérlegelnie kell az elhangzottakat, bizonyítékokat. Ennek alapján kell meghoznia az ügyben a döntését. Zárulhat az egész büntetéssel vagy anélkül is, ez mindig az adott esettől függ. Fegyelmi büntetés lehet a megrovás, szigorú megrovás; bizonyos kedvezmények csökkentése, megvonása; áthelyezés másik osztályba vagy iskolába; eltiltás a tanév folytatásától; és akár kizárás az iskolából. Ha a fegyelmi eljárás alatt az iskola nem tartotta be a szabályokat, vagy túl súlyos büntetést állapított meg, fellebbezni tudsz a határozat ellen. Ez azt jelenti, hogy írásban kifejted, miért nem értesz egyet az iskola döntésével, és ilyenkor újra megvizsgálják az ügyet. Ezután majd tájékoztatnak arról, hogy mi lett a végső döntés. Jó, ha tudod, hogy van arra is lehetőség, hogy fegyelmi eljárás helyett vagy az előtt a diákok, akik között a probléma történt, megbeszéljék a történteket. Ezt megtehetik egy külső személy (közvetítő) és más felnőttek jelenléte mellett is. Ilyenkor mindenki elmondhatja, mi történt, plusz a saját sérelmeit, véleményét a helyzetről, és itt lehetőség van bocsánatot kérni vagy kibékülni egymással anélkül, hogy fegyelmire kerülne sor.

Mit tehetek, ha azt látom, hogy egy osztálytársamon folyamatosan lila foltok vannak?

Először is az nagyon fontos, hogy te figyelsz rá, és észreveszed ezeket a jeleket. Tudnod kell, hogy ha otthon fizikailag bántalmazzák a társadat, az semmiképpen nem az ő hibája vagy felelőssége. Ez egy nagyon nehéz helyzet, és épp ezért nincs rá biztosan működő megoldás. Próbálj meg vele beszélni. Négyszemközt mondd el neki, hogy egy ideje feltűntek neked a foltok, és kérdezd meg, hogy mi történt. Sajnos nem lehet előre megjósolni, hogyan fog reagálni. Könnyen lehet, hogy azt mondja például, hogy semmi nem történt, hogy ne szólj bele, vagy csak sértően reagál, esetleg kerülni fog ezután. Az is lehet, hogy elsírja magát, mert nagyon szégyelli az egészet. Vagy lehet, hogy érzi, hogy bízhat benned, és őszintén elmeséli a történteket. Minden esetben próbálj meg türelmesnek lenni vele, és azt tanácsolni, hogy beszéljen erről egy olyan felnőttel is, akiben nagyon megbízik. Ez lehet akár egy tanára, akivel jó a viszonya, egy rokona, szomszédja, bárki. Javasold neki az iskolapszichológus vagy szociális munkás felkeresését is, vagy hogy hívja fel telefonon a Kék Vonal 116-111-es telefonszámát, vagy írjon a Yelon-chatre, ahol szintén tudnak neki segíteni. Bárhogy is reagál, tudd, hogy az már egy fontos visszajelzés neki, hogy te látod, mi történik, szólsz neki erről, és törődsz vele.

Kiemelt kép: Mikey Karpiel