Teljesen mindennapos, hogy zaklatással, megalázással, bántalmazással találkozik az ember, például egy unszimpatikus srác vagy egy nem kevésbé ellenszenves csaj részéről. Ilyenkor a legtöbbször az áldozatszerepbe került társunkat látjuk meg, akivel persze mindenki együttérez.
Ez az a pillanat, amikor a bátrak odamennek védelmezni, mások csak összebeszélnek a szegény szerencsétlen védelmében, esetleg – rosszabb esetben – beállnak a bántalmazásba. Egyáltalán, volt már valaki, aki belegondolt abba, hogy miért csinálják ezt azok, akik ilyen bunkón viselkednek?
Belegondoltál már…?
Persze ki nem vágná rá, hogy figyelemhiányosak, és csak a közönség miatt csinálják? Több különböző oka lehet, például a családi háttér, belső frusztráció vagy akár a feltűnési viszketegség. Az, hogy agresszióval kezelik a problémáikat, lehet elítélendő, de az indítékaik gyakran visszavezetnek mélyebb lelki sérülésekhez, és ez eszébe sem jut a legtöbb embernek.
Sokszor egyszerűen azért lesz valakiből bántalmazó, mert ő is azt kapta előtte.
Mielőtt felhúznád magad, hogy ez mégis miért indok, csak gondold magad a helyébe! Rendszeresen kell járnia egy olyan közösségbe, ahol mindenki szellemi bokszzsáknak használja, teljesen elpusztítják az önbizalmát, ezért a családjának sem mer róla beszélni, mert attól fél, hogy ők is megerősítenék a félelmeit, és ha nincs más felnőtt, akivel ezekről beszélhet, marad a belső önpusztítás. Később, amikor fordul a kocka, és ő kerül az előnyösebb értelemben vett középpontba, a sok trauma és rossz emlék hatására azzal az eszközzel próbálja visszaszerezni az önbizalmát, amivel tőle vették el, hiszen ez az egyetlen példa előtte. Ez nagyon nem jó módszer, senkinek sem lesz tőle jobb, csak másnak is éppen olyan rossz lesz, mint neki. Ezzel senki sem nyer, csak többen veszítenek.
Mi segíthet ilyenkor?
Fontos ilyenkor a bántalmazónak is segíteni! Egy egyszerű beszélgetéssel, akár pár kedves szóval is örömet és jókedvet okozhatsz, úgy, hogy nem is kell jóban lenned vele, vagy szeretned!
Néha elég szóba hozni bármit, amiben sikerélménye van, vagy egyszerűen amit szeret csinálni. Ha elhiszi, hogy van, amiben jobb, mint a szívatásban, már jöhet a szokásos recept, hogy gondoljon a másik érzéseire, és törődjön is azokkal.
Természetesen ez egy eset a sok közül, de a tanulság minden történet végén azonos. Nem elég első pillantásra ítélkezni, mindig tovább kell gondolni egy kicsit, be kell nézni a dolgok mögé. Nem háborúba kell szállni, hanem olyan békét teremteni, amiben mindenki egyaránt jól érzi magát.
Kordás Olivér (16 éves)
Kiemelt kép innen
