Sokféleképpen érhet egy gyereket bántalmazás, de mindegyik formája megengedhetetlen. Akár fizikai erőszak, akár érzelmi bántalmazás éri, mérgező szavakkal bántják, megalázzák, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, elzárják a külvilágtól, pénzügyi vagy szexuális kihasználás, szexuális bántalmazás történik vele szemben – ez mind-mind ugyanúgy erőszaknak számít.
Fizikai bántalmazás lehet például a verekedés, a megütés vagy egy pofon, szóbeli pedig a becsmérlő, megalázó és bántó szavak használata. A zsarolást vagy zaklatást is ide sorolhatjuk. Mindegy, hogy a suliban történik az erőszak vagy otthon, az utcán vagy online, ha ezek közül bármelyiket tapasztalod, és látod, hogy bántják a társadat, az alábbiakról érdemes tudnod.
Ne félj elmondani!
Először is nagyon fontos lehet a másiknak, ha azt látja, hogy figyelsz rá, hogy észreveszed, ha bántják vagy látod rajta a bántalmazás jeleit. Mindig hihetetlenül ijesztő, amikor valaki szándékosan árt a másiknak. Ebben az esetben mindenképpen érdemes segítséget kérni. Ezért jó, ha tudod, mi a különbség az árulkodás és a segítségkérés között. Árulkodásról csak akkor beszélhetünk, ha lényegtelen dolgokról van szó, ha azt akarod, hogy a másik bajba kerüljön, és kárt okozol azzal, amit teszel. És onnan tudod, hogy helyesen cselekszel, hogy nem árulkodás, ha szólsz valakinek, ha azt szeretnéd, hogy valaki ne kerüljön bajba, tudod, hogy fontos dologról van szó, és nem okozol kárt azzal, hogy szólsz, mert ez valódi segítségkérés.
Tilos az erőszak
A legfontosabb jogszabályok tiltják a gyerekekkel szembeni bántalmazást, bárki is okozza azt (akár felnőtt, akár egy másik gyerek). Az egyik legfontosabb törvényünk, az ENSZ Gyerekjogi Egyezménye is kimondja, hogy a gyerekekkel szembeni erőszak nem elfogadható, és minden formája megelőzhető. Tehát zéró tolerancia van Magyarországon a gyerekeket érintő erőszakkal szemben. Ez azt jelenti, hogy ezeket a gyerekjogokat mindig be kell tartania minden felnőttnek.
Az nem árulkodás, ha szólsz egy felnőttnek
Tudnod kell, hogy ha bántalmazzák a társadat, az számára nagyon nehéz helyzet, és semmiképpen nem az ő hibája vagy felelőssége. Ha olyan viszonyban vagytok, akár meg is próbálhatsz vele beszélni négyszemközt. Mondd el neki, hogy egy ideje feltűnt neked a dolog, és kérdezd meg tőle, hogy mi történt. Sajnos nem lehet előre megjósolni, hogyan fog reagálni. Könnyen lehet, hogy azt mondja: semmi nem történt, hogy ne szólj bele, vagy csak sértően reagál, esetleg kerülni fog ezután. Az is lehet, hogy elsírja magát, mert nagyon szégyelli az egészet. Vagy lehet, hogy érezni fogja, hogy bízhat benned, és őszintén elmeséli a történteket.
Hová fordulhatsz?
Minden esetben próbálj meg türelmesnek lenni vele, és azt tanácsolni, hogy beszéljen erről egy olyan felnőttel is, akiben megbízik. Ez lehet akár a szülője, egy tanára, akivel jó a viszonya, egy rokona, szomszédja, bárki. Javasold neki az iskolapszichológus vagy a szociális munkás felkeresését is a suliban. Ezek mellett felhívhatja telefonon a Kék-Vonal 116-111-es telefonszámát. Részletes segítségkérési formákat és lehetőségeket itt találsz. Bárhogy is reagál, tudd, hogy az már egy fontos visszajelzés neki, hogy te látod, mi történik, szólsz neki erről, és törődsz vele.
Szerző: dr. Varga Felícia
Kiemelt kép innen.
