Első szerelmem. Azt hittem, nekem te vagy a minden. Te voltál az első gondolat reggel. Te voltál az első napsugár. Te voltál a Nap, amely körül keringett a rendszerem. Te voltál az első szó az ajkamon. Nemcsak a kezdet voltál, azt hittem, a vég is te vagy.
Milyen naiv voltam. Míg nekem te voltál a MINDEN, addig ki voltam én neked? Az ígéret, amely mindig feledésbe merült. A pillanat, amely mindig elmúlt. Az óra, amely mindig lejárt. A telefon, amely mindig elromlott. A játék, amely mindig csak a sarokban végezte. Az örök második, aki nem érdemel első helyet.
…bánat, fájdalom, könnyek.
Első szerelem. Nekem te voltál a bánat. Nekem te voltál az örök könnycsepp. Nekem te voltál minden panaszom, minden fájdalmam, minden betegségem. Te voltál az utolsó jajgatásom, de te hoztad el a változást.
Első szerelem. Nekem maga volt a tanulás folyamata. Tanulás felállni a csalódásból. Tanulás a hátam mögött hagyni a múltat. Tanulás elveszíteni, felejteni, újrakezdeni. Tanulás boldognak lenni, nevetni. Tanulás élni és az életet élvezni. Nekem maga volt a megismerés. Önmagam megismerése. Megismertem magam úgy, ahogyan te sosem tudtál. Elfogadtam magam úgy, ahogyan te sosem tudtál.
Elfogadás, és köszönet.
Megszerettem magam úgy, ahogyan te sosem tudtál.
Első szerelmem. Köszönöm neked. Köszönöm, hogy voltál, köszönöm, hogy találkoztunk, köszönöm, hogy szerethettelek, köszönöm, hogy csalódhattam, köszönöm, hogy tanulhattam, köszönöm, hogy újra nevethetek, köszönöm, hogy újra ÉLHETEK.
Zsebe Krisztina (19 éves)
Kiemelt kép innen
