„Nem tudsz semmit! Nem baj, majd gazdag párt választasz.” Tényleg nem tudok semmit? Meddig kell eltűrnöm, hogy megaláz a tanárom?
Biztos, hogy el kell fogadni?
Mentél már úgy haza az iskolából, hogy útközben csak az a bántó megjegyzés visszhangzott a fejedben, amit aznap mondott egy tanárod? Jó, ha tudod, hogy rendben van, ha úgy érzed, mindez igazságtalanul történt. A gúnyolódást, a hátrányos megkülönböztetést (pl. nem, bőrszín stb. alapján), a szándékos megszégyenítést a felnőttek, így a szigorú tanárok részéről sem kell elviselni, elfogadni vagy csendben tűrni. Semmi olyat nem követhetsz el az iskolában, amiért megszégyenítés vagy kigúnyolás lenne a büntetésed.
Az önbizalom is sérülhet
Az, hogy mit érzünk bántónak, függ a személyiségünktől, a körülményektől. A tanár becsmérlő vagy gúnyos megjegyzései viszont az önbecsülésünkre, az önbizalmunkra akkor sincsenek jó hatással, ha az adott helyzetben csak nevetünk az egészen. Viszont egy életre meghatározhatják a tantárgyhoz való viszonyunkat, és gátlásokat válthatnak ki bennünk.
Arról nem is beszélve, hogy amikor egy tanár leír, skatulyába kényszerít valakit, a viselkedését átveheti az egész osztály, aminek könnyen kiközösítés lehet a vége. Épp a tanár feladata lenne ezt megakadályozni.
A tisztelet nem csak a felnőttnek jár
Ne söpörd a szőnyeg alá, ha azt tapasztalod, hogy egy tanár egyértelműen bántani akar, kipécéz magának, folyamatosan megaláz, és te ettől szenvedsz! Beszélj róla egy felnőttnek, akiben megbízol. Azzal, hogy elhallgatjuk ezeket az eseteket, jóváhagyjuk, hogy máskor is megtörténjenek. Attól még nem válik normálissá, hogy gyakran és másokkal is megtörténik. Akkor lesz eredményes a közös munka tanár és diák között, ha kölcsönösen tisztelik egymás érzéseit.
Dimén-Varga Fanni
Kiemelt kép innen
