Sokan emlékszünk az iskolai felvilágosító óra borzalmaira. Levetítettek egy felvilágosító filmet annak rendje és módja szerint, de csakis azért, mert kötelező volt. Ha nem lett volna az, a legtöbb tanár valószínűleg inkább eltekintett volna tőle. Néztünk a medencében gumimatracon lebegő nő felé egymással versengve úszó férfiakat (spermiumok), szülést premier plánban, de egy szót sem beszéltünk a látottakról. Azt is nehéz volt eldönteni, hogy ki jött jobban zavarba: a biológiatanár vagy mi.
Miért nehéz belekezdeni?
A felvilágosítás szótól a legtöbb szülőnek görcsbe rándul a gyomra, és úgy tart tőle, mint ha 200 idegen előtt kellene előadnia egy olyan témáról, amelyről fogalma sincs. Nem is csoda, ha ennyire izgul valaki.
Tudjuk le minél gyorsabban
Sokan – jobb példa híján – szexuális felvilágosítás alatt egy rendkívül kínos és egyetlen alkalomra korlátozódó beszélgetést értenek olyasvalamiről, aminek egészen addig még az említését is gondosan kerülték. Ha a szex és a testiség korábban és a későbbiekben is tabutémáknak számítanak a családon belül, ha az ezekhez kapcsolódó érzelmekről leginkább hallgatunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy kínosan érezzük majd magunkat. Ha pedig mi magunk sem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy bárkivel is nyíltan beszéljünk a szexualitásról, akkor a gyerekünkkel még sokkal nehezebb lesz. Viszont szülőként – részben pont azért, mert beszélgetünk vele a szexualitásról – nagyon nagy mértékben hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egészséges és pozitív lehessen a saját testéhez és a testiséghez való viszonya.
Szexualitásról való rendszeres beszélgetés helyett egy beszéd
Egyébként is teljesen abszurd ötlet megpróbálni egyetlen beszélgetésbe belesűríteni mindazt, amit a testünkhöz való viszonyról és a szexualitásról a szülő–gyerek viszonyban el lehet mondani. A helyzet azonban az, hogy gyerekként sokan mi magunk sem láttunk a saját családunkban jobb példát arra, hogy miként is kellene egy szülőnek a gyerekével beszélgetnie a szexualitásról, ezért szülőként éppolyan tanácstalannak érezzük magunkat ezzel kapcsolatban. Pedig a legtöbb szülőt nagyon is foglalkoztatja a szexuális nevelés kérdése, de nem igazán tudják, hogyan fogjanak hozzá, és ezer kérdés kavarog a fejükben: Mi az, amit jó, ha megosztok a gyerekkel? Mi az, amivel esetleg már ártok? Mit milyen korban kellene elmondani? Milyen szavakat használjak?
Hogyan lehetne másképp, jobban csinálni?
A szexuális nevelés tanulható. Ehhez első lépésként fontos, hogy mi magunk is őszintén reflektáljunk a saját szexualitásunkra (amibe természetesen nem szabad a gyerekünket beavatni). Ez segíthet apránként feloldani a szexualitást hosszú ideje körülvevő kínos hallgatást, és kialakítani egy játékosabb, természetesebb és jó értelemben vett szégyentelenebb attitűdöt.
Őszintén és hitelesen
Nem kell tökéletesnek mutatkoznunk, vagy mindent tudnunk, elég, ha őszinték vagyunk, és hitelesek. Az is teljesen rendben van, ha zavarban vagyunk. Legyünk magunkkal türelmesek és megértőek, ha szülőként nehéznek érezzük megtenni az első lépést. Olvassunk, kutassunk, nézzünk utána, tanuljunk és kérdezzünk egymástól, mert nagyon sokan járnak hasonló cipőben. Segíthet a beszélgetés elindításában, ha megosztunk a gyerekünkkel egy megbízható linket, vagy ha ajándékba adunk neki egy, az ő korosztályának szóló, szexualitással foglalkozó könyvet.
Felvilágosítás helyett szexuális nevelés
A szexuális nevelést nem a gyerekneveléstől különválasztva érdemes elképzelni, inkább annak részeként. Így a szexuális nevelés is egy folyamat, nem pedig valami, ami még „odébb van”, aminek még nem jött el az ideje, mert a gyerek túl kicsi hozzá. Az egészséges szexualitás alapjai ugyanis jóval a kamaszkor előtt, a korai gyerekkorban teremtődnek meg.
Folyamatos, nyílt párbeszéd
A szexedukáció optimális esetben egy folyamatos párbeszéd, amelyben gyerekként nyíltan lehet kérdezni a szülőtől mindenről, ami a testtel, a szexualitással, az érzelmekkel és a szerelemmel kapcsolatos. Ellentétben a biológiaórán egyszerre ránk zúdított túl sok információ okozta sokkal, a szexuális nevelés során folyamatosan és lépésről lépésre szerzik meg a gyerekek azt a tudást, amire szükségük van.
Hány éves korban mit és hogyan?
A következő, korcsoportok szerinti felosztás csak afféle igazodási pont, és természetesen mindig figyelembe kell venni, hogy minden gyerek más, és az életkoron kívül számos egyéb tényező is meghatározza, hogy bizonyos témák és kérdések mikor és miért válnak fontossá egy-egy gyerek életében.
4 éves kor alatti gyerekek
A szexualitásban nagyon nagy szerepet játszik a saját testünkhöz való viszonyunk, hogy mit gondolunk a testünkről, tudatosítjuk-e magunkban, hogy mi az, ami jólesik, és mi az, ami nem, tudunk-e a testünkkel összhangban döntéseket hozni. Tanítsuk a gyerekünket egészen kicsi kortól arra, hogy a saját teste felett ő maga rendelkezik, joga van arról dönteni, hogy mi történik a testével, hallgassuk meg, vegyük komolyan, és válaszoljunk őszintén a testével kapcsolatos kérdésekre és kérésekre.
A gyerek kérdései tematizálják a beszélgetést
A 4 éves kor alatti gyerekek nagyon kíváncsiak a saját és a körülöttük lévők testére is, élénken foglalkoztatja őket a testük működése, és rengeteget kérdeznek. Fontos, hogy arra válaszoljunk, amit kérdeznek, és ne árasszuk el őket túl sok információval. Ha a kérdéseikre őszinte, nyitott és a koruknak megfelelő, egyszerű válaszokat adunk, akkor megerősítjük a gyereket abban, hogy bármit lehet kérdezni.
A test, a testrészek, ezekhez kapcsolódó szabályok
A kérdésekre adott válaszok mellett fontos megtanítani a testrészek neveit, beleértve a nemi szervekét is, a lányok és a fiúk teste közti különbségeket, azt, hogy a kisbabák az anyukák hasában növekszenek, illetve azt is, hogy az intim testrészeinket nem mutogatjuk másoknak, és az sincs rendben, ha mások akarják látni azokat, ennek kapcsán pedig tisztázni, hogy melyek azok a kivételes helyzetek, amelyek ezalól kivételek (például orvosnál).
4–9 éves kor között
Az ebben a korban lévő gyerekeket élénken érdekli nemcsak a saját, de a kortársaik teste is. Sok gyerek játszik doktorosdit, ami remek alkalom lehet arra, hogy – anélkül, hogy azt éreztetnénk velük, hogy valami rosszat csináltak – megtanítsuk nekik, hogy a saját és a mások intim szférája közti határt tiszteletben kell tartani. Az intim testrészeinkhez mások nem nyúlhatnak, és mi sem nyúlhatunk másokéhoz.
Ismerkedés a saját és a másik testével
Ha egy gyerek ennyi idősen maszturbál, az teljesen rendben van, azt semmi esetre sem szabad megtiltani. Fontos viszont elmondani, hogy ez olyasmi, ami senki másra nem tartozik, és amit csak akkor csinálhat, amikor egyedül van, például a szobájában.
A doktoros játékok mellett gyakoriak azok is, amelyek a terhesség és a szülés körül forognak. Ha egy gyereket érdekel ez a téma, meséljük el neki, hogy a kisbaba az anyuka hasában kezd el kifejlődni, ahol a terhesség alatt növekszik, és amikor elég nagy, akkor onnan bújik ki.
Már ebben az időszakban beszélgethetünk a gyerekekkel arról, hogy a lányok és a fiúk teste is megváltozik, amikor elkezdenek felnőni.
9 éves kor után
Sokkal zökkenőmentesebbé tehetjük a gyerekünk számára a kamaszkor kezdetét, ha előre felkészítjük őt a várható változásokra. Beszélgessünk vele a menstruációról, a magömlésről és az erekcióról, adjunk gyakorlati tanácsokat azzal kapcsolatban is, hogy mit lehet tenni, ha ezek miatt kellemetlen helyzetbe kerül. Fontos elmondani, hogy léteznek nemi úton terjedő betegségek, hogy a termékenység azt is jelenti, hogy nemzőképesek vagyunk, illetve teherbe tudunk esni, hogy milyen védekezési módok léteznek, és melyiknek mik az előnyei és a hátrányai, pontosan mik ellen nyújtanak biztonságot. Szexuálisan aktívnak lenni azt is jelenti, hogy vigyázunk magunkra és a másikra is, felelősséget vállalunk egymásért. És azt is, hogy néha bonyolult érzelmi helyzetekbe kerülünk. Ezekről ugyanolyan fontos beszélgetni, mint a testtel kapcsolatos témákról.
Ebben a korban már nem csak tőlünk kap információkat
Nem elhanyagolható az internet és a közösségi média a gyerekek szexuális fejlődésére, test- és önképére tett hatása sem. Ez viszonylag új terület, egyre több szakirodalom foglalkozik vele. A szexuális nevelés része, hogy segítsünk a gyerekünknek abban, hogy úgy tudjon a neten és a közösségi oldalakon jelen lenni, hogy közben ne essen bántódása.
Biztosítsuk a kamasz gyerekeket arról, hogy mindaz a változás, ami velük történik, teljesen normális. A kortársaik is mind átmennek ezen, mindenki a maga fejlődési ütemének megfelelően. Hallgassuk meg, ha valami nyomasztja őket, és segítsünk eloszlatni az aggodalmaikat, illetve megoldani ezeket a problémákat.
Segíthetünk neki megbízható forrásokkal is
A kamaszkor előrehaladtával előfordulhat, hogy a gyerekeket egyre inkább kellemetlenül érinti, ha a szexualitásról próbálunk velük beszélgetni. Ez teljesen természetes, és a szülőnek el kell fogadnia, hogy egy bizonyos kor után a gyereke nem elsősorban vele fogja ezeket a kérdéseket megvitatni. Ebben az esetben a szülő feladata az, hogy alapos kutatómunkát végezzen, és megbízható források felé terelje őt. Szerencsére ezekből egyre több áll rendelkezésre.
Marton Kata
Kiemelt kép innen
