Hogyan beszéljünk a partnerünkkel? És hogyan ne beszéljünk vele? Miért fontos, hogy a napi közlendőkön túl igazi beszélgetés is legyenek közöttünk? Miért éri meg rászánni az időt, hogy meghallgassuk a párunkat? A válasz nagyon egyszerű: hosszú távon csak megfelelő kommunikációval működik egy kapcsolat. De a jó hír, hogy ez gyakorolható és tanulható.
A párkapcsolatok elejére jellemző rózsaszín ködöt, folyamatos intimitás iránti vágyat egy idő után természetes módon felváltják a szürke hétköznapok. A színes szexuális élet is megfakulhat az első gyerek születése után, hiszen megváltoznak a prioritások. Kérdés viszont, hogy ez így természetes, vagy tehetünk-e, tegyünk-e ellene?
Manapság az együttélések, házasságok több mint a fele válással végződik, és bár a gyerekeknek a saját közösségeikből is ismerős lehet ez a helyzet, ettől még nem lesz könnyű. A válás a gyerek számára egyet jelent azzal, hogy az addig biztonságosnak, rendíthetetlennek hitt világa megtörik. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön tovább, elengedhetetlen a szülők közötti értelmes kommunikáció, mert csak így lehet csökkenteni a veszteség érzését, csak az őszinte beszélgetés segít a válás feldolgozásban, a krízishelyzetek elkerülésében.
A legtöbben egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy mi, felnőttek segítsünk a kamaszoknak eligazodni a gyerekkor és a korai felnőttkor közötti átmeneti időszakban, és hogy tudjuk a szexuális fejlődést annak kezelni, ami: egészségesnek és természetesnek. Mégis sokan vagyunk, akik gyerekként nem láttunk a saját családunkban jól működő példát arra, hogy miként is kellene egy szülőnek a gyerekével beszélgetnie a kamaszkori változásokról, ezért nem igazán tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá. Ezer kérdés kavarog a fejünkben: Mi az, amit jó, ha megosztok a gyerekkel? Mi az, amivel esetleg már ártok? Mit milyen korban kellene elmondani? Milyen szavakat használjak?
Talán te is találkoztál már az érzéssel, amikor amiatt aggódsz, mi történik a kamasz gyerekeddel az éjszakában. Vajon kivel van? Mit csinál? Kipróbál-e valamilyen szert? Az is lehet, hogy még csak óvodás vagy kisiskolás, de már megfordult a fejedben, hogy mi lesz, ha elkezd kamaszodni, lázadni, bulikba járni.
A mostani helyzetben (is) alapvető a gyerekek online biztonságának megteremtése, a szülőknek ebben alapvető felelőssége van. De azért az is fontos, hogy az iskola is szem előtt tartson néhány szempontot.
Minden gyereknek joga van a biztonságos gyerekkorhoz, és a szexuális edukációnál hatásosabb eszközt nem ismerünk a gyerekkori abúzusok és visszaélések (ideértve valamennyi bántalmazási formát) megelőzésére. Ezért nagyon fontos gyermekjogi szempontból is, hogy a gyerekek részesüljenek megfelelő szexuális edukációban.
Hogyan előzhetik meg a szülők, hogy a gyerekek a netes ijesztgetés célpontjává váljanak?
Szülőként az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy óvjuk, védjük gyerekeink testi és lelki épségét. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miként készíthetjük fel őket arra, hogy idővel maguk is tudjanak vigyázni saját magukra. Hogyan segíthetjük elő egészséges lelki fejlődésüket?
Minden szülő ismeri a kisgyerek ragaszkodásának első tárgyát, a pelust. Ez persze lehet más is, mint a kedvenc tej-baba-mama szagú pamutpelenka, amit még kimosni is titokban szabad csak, nehogy a gyerek hatalmas hisztit csapjon, ha nem találja. Lehet maci, egér, takaró, kispárna ‒ bármi, amivel a baba vagy a már nagyobb gyerek elaltatja, vigasztalja magát, amibe kapaszkodhat, mert úgy nem érzi magát egyedül.