Tag

kommunikáció

Browsing

A legtöbben egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy mi, felnőttek segítsünk a kamaszoknak eligazodni a gyerekkor és a korai felnőttkor közötti átmeneti időszakban, és hogy tudjuk a szexuális fejlődést annak kezelni, ami: egészségesnek és természetesnek. Mégis sokan vagyunk, akik gyerekként nem láttunk a saját családunkban jól működő példát arra, hogy miként is kellene egy szülőnek a gyerekével beszélgetnie a kamaszkori változásokról, ezért nem igazán tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá. Ezer kérdés kavarog a fejünkben: Mi az, amit jó, ha megosztok a gyerekkel? Mi az, amivel esetleg már ártok? Mit milyen korban kellene elmondani? Milyen szavakat használjak?

Minden szülő ismeri a kisgyerek ragaszkodásának első tárgyát, a pelust. Ez persze lehet más is, mint a kedvenc tej-baba-mama szagú pamutpelenka, amit még kimosni is titokban szabad csak, nehogy a gyerek hatalmas hisztit csapjon, ha nem találja. Lehet maci, egér, takaró, kispárna ‒ bármi, amivel a baba vagy a már nagyobb gyerek elaltatja, vigasztalja magát, amibe kapaszkodhat, mert úgy nem érzi magát egyedül. 

A szexuális neveléshez is szükséges bizalom a szülő és gyerek között nem azzal kezdődik, hogy a gyerek bízik annyira a szülőben, hogy a kényes, szexualitással kapcsolatos kérdéseket is fel meri tenni. Ahhoz, hogy ez a helyzet kialakulhasson, első lépésként a szülőnek kell abban bíznia, hogy ő maga képes egészséges lelkületű gyereket nevelni, és nem hagyhatja, hogy a körülmények eltántorítsák ettől a hittől.