Majdnem kihaltak a hóvirágok, ezért ma már nem is szabad leszedni őket! Hát mi mutatná ennél jobban, hogy a fiúk igenis értékelnek minket, és sosem felejtik el a nőnapot… Iskoláskoromban onnan lehetett tudni, hogy elérkezett ez a jeles esemény, hogy minden fiú kezében csoffadt hóvirágcsokor árválkodott, amit nyilván a szülők vagy a tanárok unszolására vásároltak. Édesen bénán terelték ki az összes lányt valamelyik szünetben, hogy a bent rekedt alkalmi lovagok a padunkra csempésszék a félholt növényeket.
Tulajdonképpen miről is szól ez az egész nőnapi felhajtás?
Úgy döntöttünk, hogy nem veszünk tudomást a cselről, és lelkesen, de látszólag meglepetten örvendeztünk a tanterembe visszatérve. Sikoltozva örültünk, hogy mi is nők vagyunk, mert így jár a hófehér ajándék. Persze azt még nem igazán tudtuk, hogy mi a fenét is jelent ez. Nyilván azon kívül, hogy hordhatunk szoknyát, nekünk szabad sírni, és fütyi helyett puncit osztottak ránk. De az biztos, hogy ezek egyike sem indokolja a virágot és az ünneplést. Már csak azért sem, mert nagy szélben a szoknya kényelmetlen viselet, néha ciki mások előtt is elpityeredni, és még pisilni sem tudunk állva. De az is biztos, hogy imádjuk, ha figyelnek ránk, ha különlegesnek érezhetjük magunkat. Főleg, ha végre nem a pattanásaink vagy a plusz kilóink miatt, hanem csak úgy, mert vagyunk. Szóval éljenek a csajok, na meg a srácok is, akik törődnek velük!
Papp Helga
Kiemelt kép innen.
