Nem könnyű az érzésekből szavakat formálni – lehet, hogy megsértődik, megbántódik, akinek mondod, vagy egyszerűen csak ciki, mégis megéri megpróbálni.
Veled is biztosan előfordult már, hogy úgy érezted, a szavak egyszerűen nem jönnek a nyelvedre. Bárhogy is próbálod, nem tudod elmondani, ami benned van. Hogyan mondd el? És elmondd-e egyáltalán? Mi lesz, ha kinevet? Vagy megsértődik, nem ír többet, vagy ami a legrosszabb: kiszeret belőled?
Valami olyasmi nyomja a lelked, amiről úgy gondolod, képtelenség beszélni. Lehet, hogy még csak nem is sikerül igazán megfogalmaznod, mi az a valami. Pedig sokszor nem vágyunk semmi másra, csak arra, hogy meghallgassanak. Hogy végre valaki igazán ránk, csakis ránk figyeljen, még ha nehéz is elmondanunk, mit érzünk pontosan. Vagy azt gondolod, ezt a valamit biztos, hogy nem tudhatja meg senki. Közben meg azért beszélnél is róla.
Őszintének lenni még mindig a legjobb választás
Ezzel az érzéssel nem vagy egyedül. Mindenkinek vannak titkai, és jogod van eldönteni, szeretnél-e beszélni róluk. Csak akkor mondd el, olyan helyzetben, olyan személynek és olyan formában, amikor készen állsz rá. Senki sem kényszeríthet arra, hogy olyan dolgokat ossz meg magadról, amelyeket egyáltalán nem szeretnél. Na de honnan tudod, hogy készen állsz valaminek az elmondására? Ilyenkor nagyon sok gondolat, érzelem kavaroghat benned. Viszont ha ezek többsége rossz, szorongató vagy félelmetes, akkor érdemes megfontolnod, valóban jó ötlet-e a kitárulkozás, vagy érdemesebb aludnod még rá egy-két napot. Jó, ha tudod, hogy ez néha mégis félrevezető lehet. Amikor nehéz vagy kellemetlen dolgokat kell megosztanunk valakivel, természetes, hogy ahhoz nem boldog, vidám érzelmek társulnak. Még ha el is határozod magad, és biztosan tudod, hogy mit szeretnél, akkor is lehet benned szorongás. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy rossz dolgot örömmel osztunk meg másokkal.
A biztos rossz talán a bizonytalanságnál is jobb
Ha számításba veszel minden kínos, kellemetlen végkifejletet, ami csak megtörténhet, és úgy érzed, el tudod őket viselni, sőt meg is könnyebbülnél egy kicsit, akkor nagy valószínűséggel készen állsz arra, hogy elmondd, ami a lelkedet nyomja. Akár előre is megfogalmazhatod, mit mondanál, vagy hogyan viselkednél. Segíthet, ha leírod, vagy más kreatív formába öntöd, amit érzel: írásba, rajzba, zenébe, mozgásba. Bármibe, amiről úgy érzed, segít kifejezni mindazt, ami benned van.
Na és mi történhet, ha elmondod, amit szeretnél, de az ciki lesz? Ha kinevetnek, megaláznak miatta? Biztosan ezerszer hallottad, hogy „mert nem volt valódi barát”, meg hogy „milyen bolond az a valaki”, de ezek nem mindig segítenek. Mert sokszor azt gondoljuk, ha nem beszéltünk volna, ez az egész nem történt volna így, minden maradt volna a régiben. De vajon helyes, ha mindennap azon őrlődsz, hogy miért nem szólsz végre? Bizonytalanságban nem jó élni. Legalább tudod az igazságot, és azért nagy bátorság kell ahhoz, hogy nagy levegőt vegyünk, és előálljunk valami titokkal. Holtbiztos, hogy mindenkinek van olyan dolga, amit nem osztana meg ország-világ előtt. Igen, még annak is, aki éppen téged piszkálhat. És, bár most úgy tűnik, minden ekörül forog, szerencsére jönnek-mennek az újdonságok, hírek, miegymás körülöttünk, ezért a te híred újszerűsége is lassan megfakul, és valami más veszi majd át a helyét. Ha emlékeznek is arra, amit mondtál, már nem ez lesz az első számú hír.
Ne bántsd magad amiatt, mert úgy érzed, hiba volt beszélned valamiről. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, de előfordul, hogy valami elkerüli a figyelmünket, és rosszul mérjük fel a terepet. Még ha most reménytelennek tűnik is, később ez a tapasztalat sokat segíthet abban, hogy esetleg máshogy cselekedj, és olyan szempontokat is megláss, amelyeket korábban nem.
Vörös Anna
Kiemelt kép innen
