Kapcsolatok

Mi az a félénkség, mire jó, és mihez kezdjünk vele?

Van, aki simán beleveti magát egy társalgás közepébe, mások meg sem mukkannak a buli végéig. Ha te is az utóbbiak közé tartozol, olvasd el, hogyan küzdheted le a félelmeidet.

Vannak olyan emberek, akik könnyen beilleszkednek egy új társaságba, lazán kezelik az ismeretlen helyzeteket, akár egyből képesek nyitni mások felé. Egy beszélgetés kezdeményezése, a társalgásba való belépés nem jelent problémát számukra, simán magukhoz ragadják a szót, és akár a figyelem középpontjába is kerülnek. Egy buliban nehézség nélkül teremtenek kapcsolatot, és könnyen elengedik magukat.

Mások inkább zárkózottak, gátlásosak, félénkek. Nehezebben, lassabban oldódnak fel. Az új, ismeretlen helyzetekben könnyen a szokásosnál is csendesebbé, visszafogottabbá válnak, kerülik, hogy a figyelem középpontjában legyenek, ezért gyakran kiszorulnak a társaságból. Pedig az, hogy valaki gátlásos, nem jelenti, hogy nem szeretne társasági életet élni: a legtöbben vágyunk rá, hogy jól érezzük magunkat mások között.

Ha te is inkább félénk típus vagy, nem tudod, hogyan viselkedj társaságban, buliban, de szívesen mennél, akkor neked szól a cikkünk, amelyben bemutatjuk, hogy mit is jelent a félénkség, és hogyan lehet megküzdeni vele.

Mit jelent az, hogy valaki félénk, és mitől alakul ki?

A félénkség összetett jelenség, amely arra utal, hogy egy személy hogyan érzi magát, és hogyan viselkedik társaságban. A félénkség azt jelentheti, hogy valaki kényelmetlenül érzi magát, izgul, szorong, bizonytalan, ideges, feszült, önbizalomhiányos egy társasági helyzetben. Vannak fokozatai, de ha valaki nagyon erőteljesen éli meg, akkor akár fizikai tünetei is lehetnek (például erősebben izzad, görcsbe rándul a gyomra, remeg, vagy nehezen kap levegőt). 

Fontos, hogy a félénkség nem egyenlő azzal, ha valaki csendesebb, introvertált, befelé forduló, inkább megfigyelő típus, ugyanakkor nem okoz neki kellemetlen érzéseket egy társas eseményen való részvétel.

A kellemetlen érzések és a testi tünetek miatt a nagyon félénk emberek gyakran elkerülik a társas helyzeteket, bulikat, mert nem szeretnék átélni őket, ugyanakkor általában nagyon vágynak rá, hogy könnyebben tudjanak beilleszkedni.

Az, hogy valaki félénkké, gátlásossá válik, több tényezőre vezethető vissza. Befolyásolhatják genetikai okok, tehát ez egy örökölhető tulajdonság. Emellett hathatnak rá a környezeti, élettörténeti tényezők is. Például ha valakit piszkáltak az általános iskolában, akkor középiskolás korára nagyobb eséllyel válik visszahúzódóvá. A félénkség hátterében gyakran az áll, hogy valamilyen új, ismeretlen helyzet áll előttünk, amelyben nem tudjuk, hogy pontosan hogyan cselekedjünk, és az is kiszámíthatatlan, hogy hogy fognak reagálni a többiek. A társaságban való visszahúzódás vagy lefagyás többnyire akkor alakul ki, ha valamilyen negatív gondolatunk van arról, hogyan fognak reagálni ránk a többiek, például attól félünk, hogy megítélnek vagy beszólnak. Ezek az előfeltevések gyakran túlzóak vagy az adott helyzetben alaptalanok, és inkább valamilyen régebbi rossz tapasztalat hatására kialakult önbizalomhiányról szólnak.

Milyen előnye lehet a félénkségnek?

Sokan szeretnék leküzdeni a félénkséget, hogy könnyebben beilleszkedjenek, de érdemes látni, hogy van pozitív oldala is. A visszahúzódó emberek például általában csendesebbek és nagyon jó hallgatóságot jelentenek a barátaik számára. Sőt nemcsak jó hallgatók, hanem általában jó megfigyelők is, képesek könnyen ráhangolódni a barátaik hangulatára, érzéseire, és empatikusan észreveszik, ha a másiknak valami baja van. Nagyon sokat jelenthet egy barátnak, ha egyszerűen meghallgatják, és azt érzi, hogy figyelnek rá és elfogadják. A félénkebb emberek ezért tudnak kialakítani igazán mély és értékes kapcsolatokat.

Hogyan lehet leküzdeni a félénkséget?

A félénkség leküzdése sok-sok gyakorlást igényel, aminek része, hogy újabb és újabb kihívást jelentő helyzeteket próbálunk ki, ezáltal fokozatosan csökkentjük a negatív érzéseinket, és növelhetjük az önbizalmunkat. Íme néhány tipp, hogyan is kezdhetsz neki:

  • Először a hozzád legközelebb álló személyekkel gyakorolj. Találkozz a barátaiddal, és gyakorold a magabiztos fellépést, az egyenes testtartást, a szemkontaktus felvételét, a határozott kézfogást és a mosolygást. A mosoly nagyon erősen növeli a magabiztosság érzését, tégy egy próbát! Ha a barátaiddal már magabiztosabbnak érzed magad, próbáld ki ezeket a készségeket új emberek között is. Kezdj eleinte kisebb társasággal, olyan helyszínen, ahol biztonságban érzed magad, amelyet jól ismersz. 
  • Gondolj ki néhány beszélgetésindító témát – sokszor az eleje a legnehezebb egy társalgásnak. Ilyen indító mondat lehet például a bemutatkozás: „Sziasztok, Peti vagyok, egy angolórára jártunk.” Vagy egy dicséret: „Szia, nagyon jól áll ez a pulcsi rajtad!” Esetleg egy kérdés: „Szia, nem tudod mikor kezdődik az előadás?”
  • Ha kitaláltál néhány társalgást indító mondatot, gyakorold el otthon a tükör előtt. Nem baj, ha élőben máshogy fog alakulni. Már a gyakorlás is magabiztosabbá tesz, hiszen megtapasztalod, hogy meg tudod csinálni.
  • Ha egy társas helyzetben, például buliban úgy érzed, hogy nagyon izgulsz, próbáld a figyelmedet valamilyen külső dologra terelni. Fedezd fel, hogy milyenek az illatok, hogy néz ki a környezet, kik vesznek körül, milyen zene szól. 
  • Adj magadnak esélyt. Keress társas programokat, ahol ismerkedhetsz. Dicsérd meg magad minden olyan helyzetért, ahol kipróbálsz valami újat. A félénk emberek hajlamosak kritizálni önmagukat, de ez csak erősíti az aggodalmakat.
  • Ha úgy érzed, hogy a szorongásod nagyon intenzív, és lebénít, érdemes segítséget kérni, akár felkeresni egy terapeutát. A félénkség extrém formáját szociális fóbiának nevezik, és pszichoterápiával nagyon hatékonyan kezelhető.

Gyenge Zsuzsanna pszichológus

Kiemelt kép: Margherita Paoletti.