Egyedi vagy. Különleges. Valaki olyan, aki többet érdemel annál, hogy másokhoz hasonlítsa magát, vagy akit bárkivel is összehasonlítsanak.
Én vagyok! Én, aki végigmegy a szülőfaluja utcáján, és érzi a tekinteteket magán. Valaki azt mondja rólam, hogy nem vagyok olyan ügyes, mint amilyen az anyukám volt ennyi idősen. Van, aki szerint a szomszéd lány dolgosabb nálam. Van, aki abba köt bele, hogy nyáron munkát vállalok, bezzeg a többiek otthon segítenek. Van, aki azt mondja, hogy nem tanulok olyan jól, mint a testvérem. Valaki a hátam mögött súgja, hogy a szoknyám túl rövid, de persze a többi lány szoknyájának a hossza pont jó. Egy ember vagyok, aki nem érti, hogy miért nem őt látják. Aki nem érti, hogy miért nem jó úgy, ahogy van.
Én vagyok!
Én, aki a suliban az osztálytársaihoz volt hasonlítva. Akiről a tanárok azt mondták, hogy sokkal rosszabban megy neki a nyelvtanulás, mint az osztálytársainak. Akiről azt mondták, hogy jóval csendesebb a többieknél. Akit néha megdicsértek azért, mert segített, s közben a többieket megszidták, mert csak nézték. Akiről az iskolatársai azt gondolták, hogy nem olyan jófej, mint a suli legnépszerűbbje. Akit talán strébernek neveztek, mert nem úgy viselkedett, mint az osztály legmenőbbje. Akinek néha nevettek a viccein, s közben azt mondták: „Kicsit viccesebb vagy, mint XY.” Az a lány vagyok, aki még mindig nem érti, hogy miért hasonlított mindenki valaki máshoz a középsuli alatt. Aki nem érti, miért nem azt mondták: „Szia, örülök, hogy te tényleg te vagy!”
Én vagyok!
Én, aki végigsétál a parkban, és azon gondolkodik, hogy a mellette elsétáló 1000 lány közül 996 miért szebb nála? És én mivel vagyok szebb, mint az a 4 lány? Van, akinek sokkal vonzóbb a mosolya, rendezettebbek a fogai. Van, akinek szebb az arca, mint az enyém. Van, akinek sokkal jobb a kisugárzása. Van, akinek szebb a haja színe az enyémnél. Van, aki soványabb, mint én. Van, akinek szebbek a ruhái, és sokkal jobb a stílusa. Van, aki a párjával sétál, bezzeg én mindig egyedül vagyok. Van, akiről messze látszik, hogy fényes jövő vár rá, persze az enyém még nagyon bizonytalan.
Én vagyok, aki nem érti, miért hasonlítja saját magát másokhoz.
Én vagyok, aki tudja, hogy ha ő is ezt csinálja, nem várhatja el másoktól, hogy ők ne tegyék.
Annyira csodálatosan van megteremtve ez a világ, mindenki külön-külön tökéletesen, egyedin lett megalkotva, mi, emberek pedig azt hisszük, hogy ez az egyediség nem jó. Folyton a hasonlóságokat keressük a másikban, azt akarjuk, hogy valakinél mindig szebbek, jobbak, okosabbak legyünk. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, s közben megfeledkezünk a lényegről: egy autót semmiféleképpen sem lehet összehasonlítani egy krétával, ahogyan egyik embert sem a másikkal. Máshogy néznek ki, másra születtek, egyediek.
Az egyediséget márpedig semmilyen körülmények között nem lehet összehasonlítani!
Így én azt mondom neked, ha éppen unalmadban embereket hasonlítasz össze, vagy éppen saját magad hasonlítod másokhoz, eljött az idő, hogy ezt befejezd! Semmit nem nyersz vele, de rengeteget veszthetsz. Többek között időt, motivációt, örömöt, életkedvet. Úgyhogy most azonnal hagyj fel vele, és tudatosan tegyél azért, hogy száműzd ezt a szokást a mindennapjaidból. Ja, és ne felejtsd el, az egyediségedben van az erőd!
Zsebe Krisztina (19 éves)
Kiemelt kép innen
